Annak ellenére, hogy már többen is referáltak a sikeres könyv folytatásáról, talán nem haszontalan, ha magam is megosztom szubjektív benyomásaimat. Több szem többet lát, én is kedvtelve olvastam a kollégák véleményét. Találkozhattunk tartalmi leírással Jay tollából, aki tapasztalatait kamatoztatva értékes tanácsokkal lát el bennünket; értékeléssel Darkynál, aki a kritikai gondolkodásra sarkallva megosztja velünk kételyeit; és személyes jellemzéssel is Convict blogján. Ehelyütt nem kívánom ismételni őket, így az általánosságok mellett azon tényezőkre szorítkozom, melyek megragadtak, avagy amik tetszettek, és amik nem tetszettek benne.
Alcíme szerint: börtönedzés haladóknak. E kitételnek zömmel meg is felel, főleg, ami a zászló gyakorlatokat illeti. Ezek valóban nem mindennapi erőpróbák. A tartalom többi részét akár kezdők is kamatoztathatják, sőt, bizonyos elemeket kezdőknek is gyakorolniuk kell.
Ám ennél sokkal fontosabb és érdekesebb az a néhány változás, ami a könyv általános hangvételében és retorikájában következett be. Némely dolgok maradtak, mások tompultak, de a figyelmes olvasók új alaphangokat is felfedezhetnek. A rendszer kereteként szolgáló börtönromantika megmaradt természetesen. Az első részben ez a feeling véleményem szerint a jó ízlés tartományán belül maradt. Az új könyvben ez sajnos sokkal bárgyúbban jelenik meg, néhol már nevetséges, de hát ez csak a kötelező körítés. Mindez a régi korok (ókori görög, római) gimnasztikájához való nosztalgikus visszanyúlás hangsúlyának rovására. Mondjuk azt meg kell adni, hogy igen kevés a rendelkezésre álló adat, ókori forrás e témában (Indiát kivéve, ahol a testkultúra a legmagasabb fokot érte el).
Örömteli, hogy a szerző továbbra is fontosnak tartja, hogy korunk izomemberei helyett a régi idők (XIX. század vége, XX. század eleje) erősembereihez utalja olvasóit. Olyan korok titánjaihoz, melyben még nem volt táplálékkiegészítés, sem szteroidok. A súlyemelés különféle fogásai mellettők valóban komolyan számoltak a saját súlyos edzéssel is. Felbukkan többek között John Grimek, a legendás Paul Anderson, Sig Klein és Arthur Saxon neve. Ezeknek a figuráknak érdemes utánanézni. E tényező számomra messzemenően szimpatikus, kétségkívül a kötet egyik nagy erénye.
A Wade-féle retorika egy nagyon érdekes, jellegzetesen posztmodern aspektussal bővült, ez pedig a tudományellenesség varázsa. Az író hangsúlyozza, hogy nincsen végzettsége, weboldala, sem tudományos fokozata. Így kell a hiányosságból előnyt kovácsolni. És valóban, Dunát lehetne rekeszteni az egymással ellentmondó, szigorú körülmények közötti kísérleteken alapuló tanulmányokkal, melyekből az edzeni vágyó egyszeri ember semmit sem ért, mert tele vannak szakkifejezésekkel. Ezek között nehéz kiigazodni (De azért érdemes próbálkozni, felfejteni az elvarratlan szálakat!). Az ember érthető leírásokra és utasításokra vágyik, amelyek egyértelműek, és kézzelfogható eredményre vezetnek. Korunk már elvesztette feltétlen hitét a tudományok primátusában, unja a tudományos maszlagot. A szerző egy vékony határvonalon egyensúlyoz, hiszen a fentiek mellett, olykor maga is szakcikkekre és tudományos eredményekre hivatkozik.
A legfontosabb a retorikai változások közül, hogy a súlyzók világának harsány ócsárolása számottevően tompult az első részhez képest. Ez koránt sem meglepő, elvégre a Fegyencedzés mozgalom táborának jó része a testépítésből nyergelt át e területre, akár kiegészítésként, akár önmagában űzze is a gimnasztikát. Aki egyszer beleszeretett a vasakba, az nehezen feledi őket. Az első kötet harcos berzenkedése a súlyok világa ellen csupán az elhárító mechanizmusok felébresztésére alkalmas, hogy a súlyzós edzést folytató egyén, ha már megvette a könyvet, ilyen otrombán megtámadva egyből sutba is dobja a drága kötetet. A közelítés abban is tetten érhető, hogy megbomlott a kezdeti egység, a rendszer már nem holisztikus egészként tekint az emberi testre. Bár megmaradt az összetett gyakorlatok fontosságának sulykolása, megjelent az alkar, a nyak és a vádli önálló edzése is. Ismerős? Innen már csak egy lépés a testtájanként osztott edzésprogram… Az is emellett szól, hogy a könyv végén megjelent egy fejezet, mégpedig kifejezettem a vasak pumpálásáról. Mivel a könyvet a Dragondoor kiadó adja ki, mégsem mondhatja, hogy dobd ki az összes súlyzódat, ne emelj súlyt, mert akkor mi lesz a többi könyvükkel…
A külcsín szerintem el lett találva. Keresve se lehetett volna jobb modelleket találni a célra, mint a szétgyúrt és széttetovált Kavadlo fivéreket. Ettől valahogy autentikusabb az egész.
Az általánosságok után lássuk a mű főbb vonalait! A szárnysegédizmokat tárgyaló első főrész a fogáserő gyakorlataival kezdődik. Külön kitér arra, hogy apáinknak ugyan miért is volt erős keze és acélos alkarja. Nos, kérem, a fizikai munka. Nagyon hasznosnak találtam, hogy a bevezetőben bemutatásra kerülnek a fő fogásfajták, képekkel és rövid jellemzéssel. Többek között szerepel a súlyemelők jellegzetes kampófogása, a testépítő hamis fogás és a csippentő fogás is. Ebből a súlyzók szerelmesei is sikerrel profitálhatnak. Ugyanitt jól sikerült anatómiai leírást is olvashatunk. Ezután következnek a gyakorlatok. Az első a függeszkedés, a lógás. Használható és ősi módszer. Alapvetően az alkar hajlító izmait fogja munkára. Ez nyolc progresszív, egyre nehezebb gyakorlatban fejleszthető. Itt már nem akartak mindenáron 10 lépést létrehozni, ez komoly előrelépés. A gyakorlat nagyon nehéz. Hibája, hogy főleg a hosszú távú marokerőt fejleszti, így a marokerősítőkkel elérhető pillanatnyi préselő-erő és a nehéz elemelések fogáserő-hozadéka írása tükrében semmisnek tűnik. Ne higgyünk neki! A másik gyakorlat az ujjbegyes fekvőtámasz. Szintén ősi módszer. Fejlesztése a Fegyencedzés első kötetéből ismert 10 gyakorlat ujjbegyen való kivitelezése mentén történik, alacsony ismétlésszámmal. A gyakorlat az alkarfeszítők edzésére szolgál. Nagyon hasznos, hogy a szerző az antagonista edzésmódszer mellett érvel. Nagyon igaza van! Nem csak az alkarfeszítőket, hanem a hajlítókat is kell edzeni. Ezzel megelőzhető a feszítők teniszkönyök, illetve a hajlítók golfkönyök nevű, rendkívül kellemetlen akut betegsége. Wade szerint dobjuk ki a feszítők egészségének megőrzése érdekében használt befőttes gumit, csináljunk helyette fekvőtámaszt ujjbegyen. Részemről be is építettem személyes fogáserő rituálémba. Na azért a befőttes gumik se pihennek.
 |
| Al Kavadlo |
A test oldalsó izmainak edzése a két zászló gyakorlatban nyilvánul meg. Ezek már-már cirkuszi mutatványok. Al Kavadlo védjegyei valóban az egész testet megdolgozó, összetett gyakorlatok. Mindkettő nyolc – nem is olyan könnyű – lépéssel sajátítható el. Alacsonyabb testsúlyú atléták előnyben… A végeredmény bizonyosan nagyon impresszív.
A nyak izmainak edzése ugyancsak két gyakorlatban nyilvánul meg, ezek a birkózóhíd és az elülső híd. Ezek a birkózóknak, MMA-soknak ismerősek lesznek. Abban, hogy másoknak is szüksége van-e rájuk már nem vagyok biztos. Aki esztétikai megfontolások, vagy sport specifikus okokból bikanyakat akar, az e gyakorlatok révén el tudja érni.
A vádli edzésérő nincs sok mondanivalóm, alapvetően esztétika. Azért itt is olvashatunk néhány hasznos tippet és információt. E téren előnyös, ha az ember kövér kisgyerekként kezdte.
A második főrész az ízületek védelméről és a nyújtás fontosságáról szól. Gyakran előkerül a mobilitás varázsszó is. Ez egy valóban elengedhetetlen aspektus, nagyon örömteli, hogy helyet kapott a könyvben. Ez a mozgásnak egy olyan szegmense, amellyel bizonyos tekintetben minden atlétának számolnia kell. Már az első kötetnek is – a fokozatosságának és a saját súllyal végrehajtott gyakorlatoknak köszönhetően – egyik főerénye volt az ízületi rehabilitáció és védelem. Itt olvashatjuk az elméleti megalapozást. Érdekes és egyben vicces is, hogy a rendszer alkotója elismerően nyilatkozik a pilatesről. Ugyanakkor ellentétes elveket soroltat fel Pavel „Relax into stretching” elméletével. Ez különös, tekintve, hogy a legtöbb esetben a két szerző véleménye szinkronban van. A fejezet végigvezet bennünket a nyújtás különféle típusain, mindeközben az aktív nyújtás mellet voksol. A rendszer itt is kissé dogmatikus, azért ne vessük el teljesen a páros- és passzív nyújtás módszereit se.
Ezzel el is érkeztünk a könyv egyik legmeglepőbb egységéhez, a hármasbefutóhoz. Nevezhetnénk börtönjógának is. Ez a három nyújtási technika valóban hasznos lehet. A híd jól ismert gyakorlatát most már nem magas ismétlésszámban kell végezni, hanem a konvencionálisabb izometrikus tartásban, időre. Ugyanígy az L-tartást és a csavarást is. E funkcionlális hármas rendeltetése, hogy megdolgozza és aktívan nyújtsa az elülső-, oldalsó- és hátsó láncolatot. A Wade-től már megszokott alapossággal kidolgozott rávezető gyakorlatok juttatnak el a célgyakorlat helyes kivitelezéséhez. Azért a csavarásokkal jó, ha vigyázunk! Különösen, ha az átlagosnál nagyobb izomtömeggel rendelkezünk, vagy merevebbek vagyunk. Jógaoktató barátom lebeszélt ezekről. Talán majd egyszer később…
A mű zárófejezete bepillantást enged az amerikai börtönélet mindennapjaiba. Izgalmas. Felhívja a figyelmünket a pihenés és szabadidő fontosságára, de kitér a narkotikumokra, szteroidokra és a szexualitásra is. A táplálkozással foglalkozó szakasz megdöbbentő. Milyen jó dolguk van az amcsi elítélteknek!
A következő, szerintem nagyon értékes rész 8 érthető pontban összegzi a rehabilitáció alapszabályait, avagy, hogy mit kell tennünk, ha lesérültünk. Kezdők, de középhaladók számára is jó ezekkel szembesülni. A leggyakoribb hiba, hogy sérülés esetén teljesen abbahagyjuk az edzést. Ne tegyük! Folytassuk az edzést az ép területeken. Azaz, ha fáj a vállunk, guggoljunk és így tovább.
Ezt követően a testedzés mentális oldaláról esik szó. Az író 6 pontban foglalja össze a testedzéssel kapcsolatos kifogásokat. Vannak benne igazságok, ám véleményem szerint az általánosság szintjén mozog. Kicsit üresre sikeredett ez a fejezet, amelynek önálló kötetet lehetne szentelni.
Az utolsó szakasz a börtönök edzőtermeit, edzésszokásait vizsgálja. Tisztáz néhány félreértést.
Összefoglalásul azt kell mondanom, hogy alapvetően kellemes olvasmány volt. Nem bántam meg azt sem, hogy magyarul is elolvastam. Sok hasznos információt tartalmaz, melyeket az edzettség valamennyi fokán sikerrel alkalmazhatunk, mégis, inkább a haladók profitálhatnak belőle.
Még csak tegnap jutottam hozzá a könyvhöz, úgyhogy egyenlőre csak átlapoztam, de én is nagyon örülök az izületes fejezetnek, főleg, hogy Wade a jógához fordul és ászanákat ajánl gyakorlásra. Viszont így átlapozás után vegyes érzéseim vannak erről a Hármasbefutóról, de majd ha elolvastam a könyvet, én is írok róla, főleg erről a fejezetről, mert ehhez értek jobban. 🙂
Jó cikk,szerintem a legjobb az eddigi három közül.Bikanyak ezen jót nevettem nem tudom miért 😀
Ezt hogy érted?
Azért a csavarásokkal jó, ha vigyázunk! Különösen, ha az átlagosnál nagyobb izomtömeggel rendelkezünk, vagy merevebbek vagyunk. Jógaoktató barátom lebeszélt ezekről. Talán majd egyszer később…
Szia Szamóca,
örülök. Nagyon várom a szakértői elemzést! Magam csak műkedvelő hobbista vagyok a témában, de lelkesen gyakorlok.
Szamóca
Kedves Kommentelő,
hát igen, bikanyak. 🙂 Ezek erőltetése veszélyes lehet. Jógaoktató barátom teljesen ki van akadva rajtam, hogy nem lehet ilyen izomtömeggel jógázni. Azért van benne fejlődés, a bell is sokat segít. Már nem annyira, de még mindig merev vagyok. Ezek miatt mondta, hogy jobb későbbre tenni ezeket. Részemről túlsúlyos is vagyok, nehezen férek el magamtól. 🙂
Ezek haladó technikák. Ajánlatos a jógában is a fokozatosság. Rutinná kell tenni az állóászanák végrehajtását, illetve a kezdőprogramot. Ld. teoretikus cikkét nálunk. Ezek is edzik a láncokat, és nagyon hatásosak. Ha már szépen mennek, akkor jöhet a csavarás, de nem egyből a lecsóba. 🙂 A trikónászana pl. zseniális.
Érdemes konzultálni hozzáértővel!
Jó edzéseket,
Confidence and Power to You!
– Zsolti
Paul "Coach" Wade! Nem hinném, hogy létező személy lenne…
A stílus meg kimondottan magasröptű lenne egy (ex)fegyenchez…
A kiadó kis okossága, jó körítéssel!
Üdv!
Magam is gyanakszom, hogy egy "Wade Team" áll a háttérben. A Dragondoor köti az ebet a karóhoz, hogy bizony létezik. Egy szemfüles sportriporter bemehetne a San Quentinbe megkérdezni az öreg rabokat. 🙂 És megvizsgálni, hogy létezik-e ilyen börtönmódi. Végső soron mindegy is, használható kézikönyv a végeredmény, ami jó kiindulási alap a gimnasztika elkezdéséhez.
– Zsolti