Funkcionális erő minimális idő- és eszközigénnyel
Manapság egyre több az elítélt, egyre többen kerülnek tömlöcbe, már hazánkban is. Nem kell megijedni, nem politizálok: a példátlan népszerűségnek örvendő Fegyencedzésről beszélek. A könyv által a saját súllyal végzendő szabadgyakorlatok a méltó helyükre kerültek.
A könyv egy „funkcionális” edzésfilozófiát tartalmaz, gimnasztikus alapgyakorlatokkal dolgozik. A kötetben vázolt rendszer radikális válasz korunk csillogó edzőtermeinek és kozmetikai edzésmódszereinek hazugságaira. Igen, a gimnasztika, vagy ahogy a könyvben nevezik, a calisthenics visszatért és rövid idő alatt be is hozta évezredes lemaradását. Ahogy az már megszokott, ez a megközelítés is hangsúlyozza ókori gyökereit. Divatos visszanyúlni a letűnt korok világához.
A módszer underground, mégis meghökkentően populáris. Olyannyira, hogy már művelői is ambivalens módon viszonyulnak a jelenséghez. Egyrészt örülnek a használható és vitathatatlanul működő módszer térhódításának, másrészt azonban aggódnak, hogy ez ferdítésekhez és támadásokhoz vezet majd.
Az öreg sittes
A rendszer atyja állítólag Paul Wade, az amerikai börtöntöltelék. Húsz évet töltött rács mögött, különböző büntetés-végrehajtási intézetekben. Nem bír sem képzettséggel sem elismert edzői jogosítványokkal, ebből pedig még előnyt is kovácsol magának. Bizony, ma már az emberek jobban hisznek az eredményeknek, mint a különféle hangzatos képességeknek, papíroknak és diplomáknak.
Paul „Coach” Wade, az edző, „el Entrenador,” börtönévei alatt fejlesztette ki rendszerét, hogy megvédhesse magát a börtönben. Sok más, a testedzés különféle területeit képviselő rabbal konzultál, egy idő után pedig már maga edzette őket: innen a név.
Azt mondtam állítólag, hiszen könnyen lehet, hogy az író regénybe illő alakja csak marketingfogás. Mindenesetre rejtőzködik, nem vállal közszereplést, csak írásai révén ismerhetjük. A kiadó szakemberei esküsznek, hogy személyesen ismerik. Úgy gondolom, teljesen lényegtelen, hogy valóságos vagy fiktív alak-e, hiszen a könyve, a Fegyencedzés jól használható, kiváló kiindulási pont azok számára, akik belekóstolnának a szabadgyakorlatokba. A népszerű könyvet hamar követte a folytatás, de ez már egy másik történet.
A „Mesterhatos”
A rendszer összetett saját súlyos gyakorlatok mentén dolgozza meg az egész testet. A cél az erő. Hat kulcsgyakorlat, tíz lépés, három fokozat. Ezek a fekvőtámasz, guggolás, húzódzkodás, híd, lábemelés, kézenállásban fekvőtámasz. Minden gyakorlatot tíz lépésre bontottak, amelyek egyre nehezednek. Ez az átmenet biztosítja az egyre nagyobb terhelést, következetes progresszióval. Így juthatunk el a falhoz támaszkodva (állva) végrehajtott „fekvőtámasztól” a hírhedt „börtönfekvőig.” A lépések egyre nagyobb erőt, egyensúlyt, koordinációt és koncentrációt igényelnek, ívük egészen az lenyűgöző mesterlépésekig juttat bennünket. A végső cél a mesterlépések végrehajtása valamennyi gyakorlatban. Ezek igazi erőgyakorlatok, nagyon nehéz, de egyáltalán nem lehetetlen az elérésük! Melyek ezek?
Fekvőtámasz Egykezes fekvőtámasz (zárt lábbal)
Guggolás Egylábas guggolás
Húzódzkodás Egykezes húzódzkodás
Híd Híd állásból állásba
Lábemelés Nyújtott lábas lábemelés függeszkedve
Kézenállásban fekvőtámasz Egykezes fekvőtámasz kézenállásban
A kulcsgyakorlatokhoz tartozó tíz rávezető gyakorlat mindegyike három fokozatra van osztva (kezdő, középhaladó, haladó), attól függően, hogy hány ismétlésre vagyunk képesek az adott szabadgyakorlatból. Ezek a fokok szintén megkönnyítik a dolgunkat. Ha egy algyakorlatból végrehajtjuk a következő szinthez szükséges ismétlésszámot, akkor szintet léptünk, máris továbbléphetünk egy nehezebb gyakorlatra. A könyvben hatvan alapgyakorlat részletes leírását találhatjuk, bőségesen illusztrálva. Ez néhány évre elegendő munkát biztosít az elkötelezett atlétáknak.
A rendszert ajánlatos az elejétől kezdeni, végigmenni a könnyebb, bevezető gyakorlatokon is. Fontos a fokozatosság, ízületeink hálásak lesznek érte, a türelem megtérül. Az első néhány lépés sérülés vagy törés után kiváló rehabilitáció is lehet.
A szerzőre jellemző, hogy túlzó módon becsmérli a súlyzók világát, ezt utóbb tompította is. Nem kell feltétlenül komolyan vennünk! Sok mindenben azért igaza van ezzel kapcsolatban. Kérdezzük csak körbe edzőtermünkben az „edzőtermi patkányokat” (Wade egyik kedveskedő fordulata), vajon hányan képesek egylábas guggolásra, kézállásban nyomásra vagy egykezes húzódzkodásra? Azok közül, akik mondjuk 200 kilóval nyomnak fekve, hányan tudnak végrehajtani akár csak egy egykezes fekvőtámaszt is, természetesen zárt lábbal? Azt hiszem, kevesen, még inkább senki sem, ennyiben pedig jogos az író kritikája. Tanulság, hogy nem kell lenézni a gimnasztikát, hiszen már-már emberfeletti erőpróbákat tartogathat számunkra. Nem csak a súlyok által lehetünk erősek…