Úgy tűnhet, mintha legutóbbi felbuzdulásomban két egész edzést sikerült volna lejegyeznem, de kivételesen nem a blogolástól ment el a kedvem, hanem edzeni nem tudtam. Vagy másfél hétig nem volt semmi egy ártalmatlannak induló megfázás miatt.
Csütörtökön (lassan két hete) voltam még budokonon, de igazából már azt sem kellett volna. Ugyan meglepetésemre két-három orrfújással megúsztam, viszont egy csavarástól megfájdult a hátam és onnantól sok minden nem esett jól. Ezt legalább volt időm rendesen kipihenni.
Múlt héten amikor már azt hittem, gyógyulóban vagyok, kipróbáltam hány snatchet tudok csinálni a 12-es kettlebellel egyetlen kézcserével pihenő nélkül. Gondoltam ezt úgyse tüdővel, hanem fogással kell bírni. Elsőre 70-et sikerült (bal:30+jobb:40). Aztán kiderítettem, hogy a felső végponton lehet pihenni és megpróbáltam még egyszer. Ekkor egy kicsit jobban szorítottam a bell fülét, ’hiszen úgy erősebb az ember’. Biztosan senki nem lepődik meg rajtam kívül, de snatchnél ez nem jó taktika. 15 ismétlés alatt jött le, egy másfél centis bőrdarab a tenyerem közepéről.
A megfázásomról közben kiderült, hogy még nem javul, hanem begyulladt a szemem is. Mindegy, legalább a tenyeremnek is volt ideje rendbe jönnie. A versenyre viszont sajnos nem tudok menni, pont dolgozni fogok aznap (is). Pedig biztos nagyon jó móka lesz és néhány ismétlést még rá is tudnék tenni arra a 70-re 🙂 .
Jobbulást!
Nálam legutóbbi tanulság: TÉNYLEG nincs edzés, ha gyulladás van a szervezetben. Doki is megmondta: 3 szem antibiotikum, 5 napig hat, és feküdni kell. Mivel a tabiktól végre életképes lettem, én nem így tettem, nagyon nem… szóval, azt hiszem, hogy valójában most is azt nyögöm, amit azok az edzések okoztak a testemnek… az ember mindig tanul, de kissé hosszas a felépülés utána, csak megnehezítjük a magunk dolgát. Tényleg nehéz pedig kibírni. Te próbálj meg okosabb lenni nálam 🙂
Jajj Te, vigyàzz magadra!!! Pihenés, pihenés, pihenés!!!!
Köszönöm a törődést. Napokig tényleg meg sem mozdultam, de most már jól vagyok.