Annak, aki esetleg nem ismerné, most a fantasztikus hangulatú Országos Fegyencedzés-találkozó képeivel illusztrálva. Szerintem átjön a hangulat. 

Lábemelés – egymás mellett két elit atléta

A fegyencedzés nevű új “fitnesztrend” itthon is egyre több hívet szerez, ami nem meglepő, ugyanis eredeti, friss szemlélettel közelít a testedzés irányába. Népszerűségét egy titokzatos könyvnek köszönheti, amelyet egy amerikai elítélt írt, de az is lehet, hogy csupán ügyes reklámfogásról van szó. Tulajdonképpen mindegy, a lényeg ugyanis, hogy a mozgalom beindult, a Fegyencedzés pedig egyre több “fitneszérzékeny” hívet szerez magának.

Funkcionális erő minimális idő- és eszközigénnyel

 
Jay akcióban

A könyv egy funkcionális edzésfilozófiát tartalmaz, gimnasztikai alapgyakorlatokkal dolgozik. A kötetben vázolt rendszer radikális válasz korunk csillogó edzőtermeinek és kozmetikai edzésmódszereinek hazugságaira. Igen, a gimnasztika, vagyis – ahogy a könyvben nevezik – a calisthenics visszatért, és rövid idő alatt be is hozta évezredes lemaradását. Ahogy az már megszokott, ez a megközelítés is kiemeli ókori gyökereit. Divatos visszanyúlni a letűnt korok világához.A módszer underground, mégis meghökkentően populáris. Olyannyira, hogy már művelői is ambivalens módon viszonyulnak a jelenséghez: örülnek a használható és vitathatatlanul működő módszer térhódításának, másrészt azonban aggódnak, hogy ez ferdítésekhez és támadásokhoz vezet majd.

Az öreg sittes

 
Fal nélkül

A rendszer atyja állítólag Paul Wade, aki – mit szépítsük? – egy amerikai börtöntöltelék. Húsz évet töltött rács mögött, különböző büntetés-végrehajtási intézetekben. Nem rendelkezik sem szakmai képzettséggel, sem elismert edzői jogosítványokkal, ebből pedig még előnyt is kovácsol magának. Bizony, ma már az emberek jobban hisznek az eredményeknek, mint a különféle hangzatos képességeknek, papíroknak és diplomáknak.Paul „Coach” Wade, az edző, „el Entrenador,” börtönévei alatt fejlesztette ki rendszerét, hogy megvédhesse magát a börtönben. Sok más, a testedzés különféle területeit képviselő rabbal konzultált, egy idő után pedig már maga edzette őket: innen a név.

Angelocska – A Metálozott Testek nagyasszonya
Azt mondtam: állítólag, hiszen könnyen lehet, hogy az író regénybe illő alakja csak marketingfogás. Mindenesetre rejtőzködik, nem vállal közszereplést, csak írásai révén ismerhetjük. A kiadó szakemberei esküsznek, hogy személyesen ismerik. Teljesen lényegtelen, valóságos vagy fiktív alak-e, hiszen a könyve, a Fegyencedzés jól használható, kiváló kiindulási pont azok számára, akik belekóstolnának a szabadgyakorlatokba. A népszerű könyvet hamar követte a folytatás, de az már egy másik történet.
A „Mesterhatos”

A rendszer összetett saját súlyos gyakorlatok mentén dolgozza meg az egész testet. A cél az erő. Hat kulcsgyakorlat, tíz lépés, három fokozat. Ezek a fekvőtámasz, guggolás, húzódzkodás, híd, lábemelés, kézenállásban fekvőtámasz. Minden gyakorlatot tíz lépésre bontottak, amelyek egyre nehezednek. Ez az átmenet biztosítja az egyre nagyobb terhelést, következetes progresszióval.
Ígértes kísérlet – egykezes kézállásban fekvőtámasz. Majdnem!
Így juthatunk el a falhoz támaszkodva (állva) végrehajtott „fekvőtámasztól” a hírhedt „börtönfekvőig.” A lépések egyre nagyobb erőt, egyensúlyt, koordinációt és koncentrációt igényelnek, ívük egészen a lenyűgöző mesterlépésekig juttat bennünket. A végső cél a mesterlépések végrehajtása valamennyi gyakorlatban. Ezek igazi erőgyakorlatok – nagyon nehéz, de egyáltalán nem lehetetlen az elérésük! Melyek ezek?
Mesterlépések
 
Elítéltek – kötélhúzás
Fekvőtámasz – egykezes fekvőtámasz (zárt lábbal)
Guggolás – egylábas guggolás
Húzódzkodás – egykezes húzódzkodás
Híd – híd, állásból állásba
Lábemelés – nyújtott lábas lábemelés függeszkedve
Kézenállásban fekvőtámasz – egykezes fekvőtámasz kézenállásban
Izápi Laura fotója

A kulcsgyakorlatokhoz tartozó tíz rávezető gyakorlat mindegyike három fokozatra osztott (kezdő, középhaladó, haladó), attól függően, hogy hány ismétlésre vagyunk képesek az adott szabadgyakorlatból. Ezek a fokok szintén megkönnyítik a dolgunkat. Ha egy algyakorlatból végrehajtjuk a következő szinthez szükséges ismétlésszámot, akkor szintet léptünk, máris továbbléphetünk egy nehezebb gyakorlatra. A könyvben hatvan alapgyakorlat részletes leírását találhatjuk, bőségesen illusztrálva. Ez néhány évre elegendő munkát biztosít az elkötelezett atlétáknak.

A rendszert ajánlatos az elejétől kezdeni, végigmenni a könnyebb, bevezető gyakorlatokon is. Fontos a fokozatosság, ízületeink hálásak lesznek érte, a türelem megtérül. Az első néhány lépés sérülés vagy törés után kiváló rehabilitáció is lehet.

A szerzőre jellemző, hogy túlzó módon becsmérli a súlyzók világát, ezt utóbb tompította is. Nem kell feltétlenül komolyan vennünk! Sok mindenben azért igaza van ezzel kapcsolatban. Kérdezzük csak körbe edzőtermünkben az „edzőtermi patkányokat” (Wade egyik kedveskedő fordulata), vajon hányan képesek egylábas guggolásra, kézállásban nyomásra vagy egykezes húzódzkodásra?

A csoport veterán példaképe ( Izápi Laura fotója)
Azok közül, akik mondjuk kétszáz kilóval nyomnak fekve, hányan tudnak végrehajtani akár csak egy egykezes fekvőtámaszt is, természetesen zárt lábbal? Azt hiszem, kevesen, még inkább senki sem, ennyiben pedig jogos az író kritikája. Tanulság, hogy nem kell lenézni a gimnasztikát, hiszen már-már emberfeletti erőpróbákat tartogathat számunkra. Nem csak a súlyok által lehetünk erősek…