Nagyon vártam ezt a több szempontból is egyedülálló, hiánypótló kötetet. Ennek megfelelően nagy kedvvel láttam hozzá az olvasásához. A célkitűzés grandiózus: átfogóan bemutatni az erőedzés valamennyi fontos aspektusát. Az eredmény egy vaskos kötet, mely magában foglalja a hatékony edzés alapjait, a táplálkozás fontos kérdéseit és az edzés mentális oldalára is kitér. Bár zömében az erőemelésről szól, enciklopédikus jellege miatt más sportágak képviselői is haszonnal forgathatják. A mű fehér holló, hiszen az erősportokról és a mentális tréningről ritkán olvashatunk, különösen magyarul.

 
A szerző tapasztalt erőemelő versenyző, edző, képzett szaktekintély. Gallagher magasra tette a lécet, amit – véleményem szerint – annak rendje és módja szerint le is vert. A várva várt könyv több szempontból sem a szájízemnek megfelelő. Mindazonáltal érdekes világot mutat be, tanulságos olvasmány, amelyet érdemes lehet elolvasni, mert alapvető kérdéseket tisztáz. Érdeme, hogy bemutatja a testedzés és táplálkozás elementáris pontjait, ám ezen nem lép túl.
 
A kötet a hazánkban is ismert Pavel Tsatsouline ajánlásával és előszavával jelent meg, talán ez indokolta, hogy lefordították. És persze kellett egy könyv, ami a barbellel foglalkozik. Reményeim szerint ez az átmeneti kötet megnyitja majd a fontosabb és értékesebb kiadványok számára az utat.
Retorika
 
Paul Anderson
Ahogy az már tőlem megszokott, most néhány szó a retorikáról. Pavel szerint: „Marty Gallagher könyve az erő nagy amerikai klasszikusa.” Az biztos, hogy amerikai. Retorikájában már klasszikusnak mondható, erősen kitaposott ösvény soron következő darabjának tekinthető. A kor embere példátlan információdömpinggel szembesül, bármely területen is érdeklődik, a média, az internet számtalan választással áltat, melyek között rengeteg az ellentmondás. Ez messzemenően igaz a testedzés világára is, ahol a kétes tartalmak és a lehető leggyorsabb eredménnyel kecsegtető, profitorientált lehetőségek dzsungelében könnyen elvész a jóhiszemű olvasó. Az emberek ezért jobban bíznak az egyszerűben, a beváltban. Ez indokolja a múlt nagyjaihoz való visszanyúlást, a romantikus visszavágyódást egy egyszerűbb módszer felé. Fedezzük fel a saját testsúlyos edzést, eddzünk úgy, ahogy a spártaiak! Hozzájuk nyúl vissza a Fegyencedzés és a Meztelen harcos. Táplálkozzunk úgy, ahogy a római katonák! Éljen a Harcosok étrendje… Nyúljunk vissza a régi idők erőművészeihez! A sor szabadon folytatható. Ez egy sikeres tendencia, amit abszolút mértékben meg tudok érteni. Gallagher műve az erőemelés ikonjaihoz fordul segítségért.
 
A stílus zsurnaliszta, mégpedig nem a legjobb fajtából. Rengeteg a hasonlat, a szöveg egyenetlen, az átlagos fogalmazást ehhez hasonló borzalmas aranyköpések szövik át: „ … már két órája gyalogoltam a >>boldogság útját követve<<, és mélyen elmerültem a kardiovaszkuláris nirvána tudattalan tengerében.”  Brrrr. Az ilyen és ehhez hasonló sorokat minden jóérzéssel megáldott korrektor azonnal kihúz a szövegből. A stílus szószátyár, az én ízlésemnek nagyon sok a felesleges szöveg. Sok az életrajzi adalék, a vallomás. Az ötszáz oldalas műből ez minimum kétszáz mellőzhető oldalt jelent.
 

A könyv sokszereplős, a szerző mindegyiket jól ismeri, vagy interjút készített velük, vagy edzette őket, esetleg együtt edzett velük. Testközelből mutatja be az erőemelés sokszínű világát. Rajtuk keresztül rajzolja meg a tudatosan primitív sportoló archetípusát. Sose gondoltam volna, hogy primitívnek lenni ennyire bonyolult.

 
A könyv a példaképek arcképcsarnokával indul, majd a súlyzós edzés főbb tényezőit taglalja. Ezt követően az edzés mentális oldaláról, a kardiovaszkuláris edzésről, végül pedig a táplálkozásról olvashatunk. Minden főrész két szakaszból áll, előbb általánosan tárgyalja a fejezet érdemi tartalmát, majd rövid értekezéseket közöl a témáról. Nekem ezek az értekezések tetszettek a legjobban, mert mindegyik egyszerű, de fontos üzenetet hordoz. Lássuk kicsit részletesebben!
Példaképek
 
Az erő színpadának tíz klasszisát ismerhetjük meg. Ők a tudatosan primitív őstípus emblematikus képviselői. A példaképek között az általam nagyon tisztelt Paul Anderson is helyet kapott, ő nyitja a hírességek sorát. Két testépítővel is találkozhatunk, Bill Pearl, a „tricepsz király” és a hírhedt emelőgép, Dorian Yates is megjelenik.

A hősök arcképcsarnokában Gallagher minden atlétához egy-egy edzéstervet is mellékel. Tanulságos összevetni a bajnokok repertoárját. Nem csupán e bevezető fejezetre, hanem az egész könyvre jellemző, hogy a tudatosan primitív embertípus képviselőiről, az erő világának szereplőiről a szerző nem igazán fest pozitív képet. Szereplői – tisztelet a kivételnek – faragatlan tuskók, lobbanékony melákok, büdös zabagépek, nem ritkán bűnözők: valóban primitívek. Igaz, nagyon erősek. Különös romantika, nem szeretnék hozzájuk hasonlítani.

A súlyzós edzés
E fejezet lehetett bevezet bennünket az alapvető gyakorlatok, technikák rejtelmeibe. Röviden jellemzi az alapgyakorlatokat, és nem csak az erőemelés három fő fogásnemét. Hálás lett volna, ha a guggolás/fekvenyomás/elemelés hármassága megfelelő figyelmet és terjedelmet kap. Megérdemelt volna legalább ötven oldalt, ha már erőemelés. 
Számos edzésprogramot is olvashatunk, azonban ezek önmagukban nem állják meg a helyüket. Felületesek, nem sokat érnek. Néhol csak a gyakorlatok vannak feltüntetve, se ismétlésszám, se az 1RM adott százaléka. Ami még ennél is aggályosabb, hogy a szerző arra ösztönzi a nyájas olvasót, bátran válasszon magának egyet a bajnokok menüjéből. Azt hiszem, nem kell sokáig fejtegetnem, hogy ez mennyire kerülendő. 
Itt és a fejezetzáró értekezésekben megismerhetjük az ellenállásos edzés főbb alapfogalmait, megtudhatjuk, mi a progresszív terhelés, mi a periodizáció. Ezek a fogalmak és módszerek minden valamire való atléta repertoárjában fellelhetőek. Kitér arra, hogy miért nem érdemes hosszú órákat edzéssel töltenünk, lelkesen méltatja az edzőpartner szerepét, és hasznos tippekkel lát el arra az esetre, ha elakadnánk a fejlődésben. Kezdőknek nagyon hasznos ez a fejezet, mert bevési az alapfogalmakat és egyben használható gyakorlati tanácsokkal lát el.
Mentális tréning
 

Ez a szakasz igazi kincsnek ígérkezett. Egy sokáig elhanyagolt tényezővel, az edzés mentális oldalával foglalkozik, mégpedig egyedi nézőpontból. A sportpszichológiában nem újdonság a mentális edzés, az élsportolók fegyvertárában rég megtalálható a vizualizáció és az autogén tréning.

Dorian Yates

Azonban a hobbisportolók, átlagemberek között ez mindeddig ismeretlen terepnek számított. Két mestert választ, gyökeresen eltérő megközelítéssel. Egyikük egy ezoterikus tanító, Jiddu Khrisnamurti, a másik pedig nyugati tudós, a kognitív irányzat képviselője, Kogler Aladár.

 
Khrisnamurti az állandó jelenben létezést keresi, a kizökkenést gondolataink mókuskerekéből. Elmélete olyan, mintha a szellemi szabadságkereső állandósítaná Csíkszentmihályi professzor Flow-ját. Gallagher felfigyelt rá, milyen veszélyes, ha figyelmünket elvonják napi gondjaink, változó tapasztalataink és pillanatnyi benyomásaink. Ez különösen előnytelen, ha éppen néhány mázsával a tarkónkon egyéni csúcsra készülünk. 
A szerző abban látja a legfőbb problémát, hogy folyton és túl sokat gondolkodunk. Belső dialógust folytatunk magunkkal, egy adott témában irányítottan, kritikai reflexióval válaszoljuk meg önmagunknak feltett kérdéseinket. A saját véleményem szerint ennek fordítottja igaz. Ez nagyon fárasztó művelet, mégis érdemes kísérletezni vele. Úgy vélem, az átlagember napi nettó 5 percet sem tölt ezzel a nemes elfoglaltsággal. Ritka dolog a koncentrált fogalmi gondolkodás. Inkább a csapongó, asszociatív gondolkodással lehet baj. Gallaghernek láthatóan fogalma sincs a gondolkodás mibenlétéről.
 
A pszichés felkészülés kapcsán meditációs és én-vizualizációs technikákkal találkozhatunk, pontos lépésekre bontva. A könyv a két módszer kombinációját javasolja. Szó estik az ideg-izom kapcsolatról és arról is, hogy miért nem baj, ha – mondjuk nyaralás miatt – kihagyunk néhány edzésnapot.
 
A módszerek és trükkök taglalása érdekfeszítő, de ez is csak bevezetőként lehet hasznos számunkra. A fejezetek elolvasásától senki sem lesz guru, de szembesülhetünk általa egy fontos módszerrel, amivel érdemes lehet még foglalkoznunk.
Kardioedzés
 
A fejezet részletesen elemzi a különféle megközelítéseket a kardioedzés terén. Kivesézi az egyenletes intenzitású, intervallumos és hibrid edzéstípusokat, kiemelve azok előnyeit és hátrányait. Felhívja a figyelmünket a pulzusmérő fontosságára és gyakorlati trükkökkel is szolgál a használatára nézvést.
Dr. Leonard Schwarz Heavyhands elgondolását részletesen is elemzi. Ez tulajdonképpen a kézisúlyzóval való gyaloglás egy elfeledett módszere.
 
A kombinált kardioedzés kapcsán számos harcművészeti példával színesíti a palettát. Megismerhetjük a nagy Dorian Yates módszerét is.  
 
Táplálkozási kisokos
 
A megközelítés itt is kettős. A megfelelő táplálkozást két szaktekintély, megint csak két egymással ellentétes rendszer szintézisén keresztül figyelhetjük meg. A napi többszöri étkezést és szigorú kalóriaszámolást propagáló John Parillo kerül szembe a nálunk is klasszikusnak számító Harcosok étrendje    szerzőjével, Ori Hofmeklerrel. Gallagher azt javasolja, hogy e két módszert kombináljuk, periodizáljuk, aktuális céljainknak megfelelően.
 
A vicces és hasznos dolgok, mint korábban is, megint a fejezetzáró értekezésekben következnek. Megtudhatjuk, mi az edzés utáni „intelligens bomba” jelentősége, és arról is olvashatunk, miért hasznos az éhség és hogyan bánjunk az ízekkel. Elhangzik, hogy mi a helyes megközelítés az ünnepek alatti dőzsöléssel kapcsolatban, és néhány keresetlen gondolatot is találunk a helyi zsírégetés mítoszáról.
 
Úgy vélem, az ösztrogén- és szemétmentes táplálkozás döntés kérdése, ami túlmutat az aktuális célokon, ennek megfelelően pedig a párosítás nem mindig lehet zökkenőmentes. Megdöbbentő, hogy egy szaktekintély hogyan írhat le olyan bődületet, hogy valaki 48 óra alatt 5-10 kiló izmot szedhet fel. Pedig ezt állítja, ő maga is 6 kg színizmot (!) pakolt magára egy nap alatt. Hajjaj!
 
Összefoglalva, ez egy olvasmányos, bevezető jellegű mű az erő világáról. Aki mélyfúrásokat vár tőle, az csalódni fog. Átfogó, ezért kezdők és műkedvelők profitálhatnak belőle, ám a vájt fülű közönség inkább csak bosszankodni fog rajta. Sok esszenciálisan fontos alapfogalmat tárgyal, ezért alapvetően hasznos iromány. Aki szereti a könnyen olvasható, sztorikban bővelkedő könyveket, annak tetszeni fog.
 

Amint azt már említettem, átmeneti a kötet. Nem kell sokat várni, hiszen karácsonykor a boltokba kerül a Könnyű erő, ami Pavel jól csengő neve mellett megismertet bennünket Dan John munkásságával. Ő a társszerző Pavel mellett. Remélem, arra sem kell már sokáig várni, hogy valaki végre közbelépjen (Intervention)…