Blog
  • Főoldal
dec
09
2014

Old School Flóra

Szerző zsolt 3
Újra csoportos edzésre járok, és végre a legjobbra. Még szerencse, hogy nem vagyok elfogult. 
Amíg a csoportos órák voltak az edzésem  főcsapása, addig minden óratípusról írtam egy beszámolót, amely nagyobb részben egy objektív leírás akart lenni.  Mi történik az adott órán, milyen az óra felépítése, kik járnak oda? Másrészt persze elmondtam, hogy mennyire tetszett. Bár visszatekintve abban a részben is nagyon visszafogott voltam. Tavaly és az idei év elején Zsolti egyéni edzésterveit követtem, és ha mást nem is, valami összefoglalót mindig írtam ezekről is. Most viszont nehéz helyzetben vagyok, az objektivitást tekintve, hiszen szeptember óta Zsoltihoz járok. Bár nem hiszem, hogy van Zsoltinak nálam keményebb kritikusa… 
De azért megpróbálom leírni, milyen is egy OldSchool edzés.
Az óra mindig ízületi átmozgatással kezdődik – tudjátok: körzések minden testrészünkkel, rejtett vicces elemekkel, mint a diszkó, a sörőzös, a fáraó, ima és törpejárás (inside jokes – sorry, ez van). Ez egy körülbelül öt perces blokk, ami mindig ugyanaz, tehát vezénylés nélkül gyorsan lepörgetjük. Közben özönlik ránk az információ, Zsolti (ahogy mondja) “szeret pofázni,” hogy valójában miért is csináljuk, amit csinálunk, melyik gyakorlat minek a korrekciója.

A következő blokk mindig törzserősítő gyakorlatokat tartalmaz. Vita tárgyát képzi, hogy ez még a bemelegítés része-e, mindenesetre ez már havonta – hathetente változik az edzéstervalapján (hát igen, ez egy olyan csoportos óra, ahol progresszív edzésterv van). Eleinte voltak a plankok, most kisétálás (állásból elindulsz, kisétálsz fekvőtámasz pozícióig, majd még addig lépegetsz előre a kezeddel, amíg csak tudsz) és a keményeknek superman pushup van. Már majdnem megy nekem is :)
A következő nagyobb egység kettlebelles fej körük körzés és török felállás. Mindig. Mert a török a legjobb gyakorlat a világon. (Vagy a deadlift, vagy a guggolás?) Elképesztő látni, hogy néhány hét után mindenki milyen szépen csinálja.

Eztán guggolások, nyomások, húzások és hinge-ek következnek. Jelenleg épp rengeteg egylábas elemelést csinálunk (azt hiszem azért, mert én nagyon utálom őket), gyakorlás alatt pedig a kettlebelles felvétel és katonai nyomás áll. Szóval ebből sok sorozat van, de nagyon kevés ismétlés, mondjuk pingpong egy ismétlésekkel. Csinál egyet a csoport egyik fele, és amíg ők pihennek, csinál egyet a másik oldal. A pingpong különben is Zsolti kedvence, szokta létrával is kombinálni, egyik oldal öt, másik öt, egyik tíz, másik tíz stb. Swinggel és guggolással, akár 20-25-ig is felmegyünk, gyorsan összejönnek a száz ismétlések. Mivel fej fölé nyomásból viszonylag kevés van, tutira megfejeljük néhány fekvőtámasszal. A húzás volt már gyűrűn evezés, húzódzkodás, kettlebelles evezés, ilyenek. Mindig tökéletesítgetünk valamilyen saját testsúlyos, kettlebelles, vagy gyűrűs gyakorlatot is, most például egy híd progresszió is fut (körülbelül Fegyences alapon), itt is, mint sok gyakorlatnál, különböző szinteken, mégis együtt dolgozunk. Ebbe a blokkba szokott beférni a bicepszezés is. Tényleg.

Egy rövid járás, cipelés, kúszás, állatjárás követi ezeket.
Ha valakinek ez eddig kevés lett volna (de akkor is, ha nem), eztán négy- öt perc pörgető következik. Lehet benne, swing, burpee, nem ám a crossfittes, Zsoltinál van benne egy rendes fekvőtámasz, fekvőtámasz, ez meg az. Itt is gyakran egyénre szabottak a gyakorlatok és/vagy az ismétlésszámok. Olykor tabatázgattunk (20 sec munka 10 pihenő, 8 kör), most épp az öt perc AMRAP a nyerő (csinálj annyi ismétlést, kört, ahányat tudsz öt perc alatt). 

Ide olyan gyakorlatok keverednek össze, amik nem vagy csak keveset szerepeltek az előző részekben. Ez a rész a tuti meghalás, kivéve, hogy Zsolti leállítja azt, aki nem dolgozik szépen. „Ha undorítóan dolgozol, akkor pihenned kell! Ha bármi fáj, akkor is hagyd abba.” Ezek a szabályok. Mindig.


Invertált testhelyzet  a csillapító blokk egyik eleme (szintén progresszió, van aki gyertyázik, van aki már fejen áll), majd ’V’ ülés, híd, csavart ülés, legvégül nyújtás. Ha el se tudjátok képzelni, hogy fér ez bele egy órába, akkor elárulom, hogy ez a záró modul általában túllóg. Amikor a hét órás csoport nyújt, legalább lehet ismerkedni a nyolcasokkal, akik közben melegítenek. De nem gond, mert senki sem siet. 
Senki sem siet, mert szuper a társaság. Itt igazán beszélhetek szuperlatívuszokban, mert ez nem Zsolti érdeme, de a társaság miatt is alig várom, hogy menjek. Elképesztő teljesítményeket is látni, meg szuper hozzáállású embereket, akik nagyon durván megküzdenek önmagukkal. Vannak vagány csajok, akik erősek és izmosak akarnak lenni, és van néhány haladó, elit atléta, akik elképesztően szépen dolgoznak, ezzel is motiválva engem.  A csoportos edzés király, főleg olyan helyen, ahol tudod mindenki nevét, és látod, hogy ki mennyit fejlődik hétről hétre. 

Ráadásul úgy tűnik, csúcsformában vagyok, és végre a sérüléseim is helyrejöttek. Múltkor újra csináltam elemelést (nem az órán), több mint félév után először, úgy hogy nyáron semmit nem tudtam edzeni és megy a korábbi maxom (deadlift – 120 kg), sőt könnyebb is volt, még magnézia és öv nélkül is. Az is biztos, hogy még mindig kinyomom a 24-est, csak arra lennék kíváncsi, hogy hányszor. Az állóképességem fényévekkel jobb, mint bármikor az elmúlt években. Pedig általában csak hetente kétszer edzem a csoporttal, a régi 4-6 helyett. Azért egy harmadik alkalom nagyon kéne. Jövőre pedig jönnek majd a nagy vasak is (barbell) az órára, alig várom.  
  
Bejegyzés címkék
Hozzászólás
3
Fényhajú

Kiràly az alsó kép,csak nem én fotóztam?;))

Anna

Én meg pont téged kerestelek! :)) klassz beszámoló!!

Flóra

Evi, csak az lehet. Azért király!

Szólj hozzá