Street, Gettó, Fegyenc. Elsöprő reneszánsza van a saját testsúlyos edzésnek. A fenti jelzők néha merészen keverednek a Warrior, Spárta, Beast címkéivel. Hazánkba is begyűrűzött, itt is tombol. Egyre többen edzenek így. De vajon mennyire távolodtunk el a forrástól, az amerikai gettók eredeti kiindulópontjától? Ugyanazt műveljük? Mi a különbség?

Ezekről a kérdésekről beszélgettem Radányi Norberttel, aki a Bartendaz Hungary frontembereként tanulmányúton járt Harlemben, a műfaj őshazájában. Norbi csapata az eredeti Bartendaz csapat hazai képviselete. A magyar különítmény 2014 tavaszán született meg, szoros kapcsolatot ápol a kinti bandával, ennek eredménye volt a kiutazás, mely során Norbi testközelből látta, mit képviselnek és sok tapasztalattal gazdagodott. Ezeket osztotta meg velem.

A Bartendaz 1992-93-ban jött létre, Harlemben. Alapítója Hassan Yasin. G.I.A.N.T. a művészneve, a mozaikszó pedig a Growing Is A Noble Thing (a fejlődés nemes dolog) rövidítése. Ez már önmagában is beszédes. „A fiú a mélyből érkezett…” Giant valóban karizmatikus vezető. Tevékenységének középpontjában nem a testmozgás áll, hanem az egész személy épülése, testileg és lelkileg egyaránt. Vallja, hogy az egészség érték, a mozgás gyógyszer.

Giant elutasítja a Street, a Gettó megjelöléseket. A gettó, az utca, a fegyenc, a börtön biztosan nagyon cool, talán segít bevonzani az embereket. Mégis, ezek a szavak egyenlők a bűnnel, bűnözéssel, drogokkal, félelemmel és hanyatlással. Mégse annyira cool. Nem is veszik maguk közé a bandatagokat, verőlegényeket, gengsztereket. Akik azért edzenek, hogy hatékonyabbak legyenek az utcai harcokban, behajtásban. Szívesebben jelöli tevékenységét egyszerűen calisthenicsként.

 

Az irányzat voltaképpen a nyomor szülötte. Azoknak, akik valóban nem engedhetik meg maguknak, hogy edzőteremben eddzenek. Nem divatból, amivé lett. Ingyenesen fejlesztik a testüket, parkokban, ahol csak lehetőségük nyílik rá. Megint mondom, a nyomor miatt. Meglepő, de kint sokkal kevesebb a kültéri kondipark, mint hazánkban. E tekintetben is szerencsések vagyunk.
Giant csapata, a család komoly oktatási tevékenységet végez, missziót a fiatalok és hátrányos helyzetűek között. Mert abból van elég. A hazai csapat is ezen a nyomvonalon indult el, bízom benne, hogy sikeresen folytatják a kijelölt utat. Kíváncsi vagyok, hogy egy ilyen kezdeményezés eljuthat-e a Szigony utcába a roma gyerekek közé vagy az SOS Gyermekfaluba, intézetekbe, esetleg a Bátor Táborba. 

 

Giant számára a közösség ereje a legfontosabb, ezért is nevezi csapatát családnak. A testmozgás, az öröm és a fitnesz ugyanolyan fontos a szemében. A testedzés hivatott ellensúlyozni az élet árnyoldalait, a közösségi kötelékkel együtt kiragadhatja a “családtagokat” hátrányos helyzetükből. Természetesen a mozgás mindenkinek szól, nem csupán a hátrányos helyzetűeknek! Bárki elkezdheti. Nem akarnak nagyok és izmosak lenni, ahogy tornászok sem. Inkább fittek, egészségesek és fegyelmezettek.
Giant számára mellékes, mire vagy képes a rúdon, milyen trükköket tudsz. Ez nem a trükkökről szól, pláne, ha kiválóságod miatt feljogosítva érzed magad, hogy a többiek fölé emeld magad. Ami ennél jóval fontosabb, a C.A.P., egy újabb mozaikszó. Character, Attitude, Personality (jellem, hozzáállás, személyiség). Valódi értékek. A test könnyebben fejleszthető, mint e három jellemző. Nem vélem, hogy ez szimpla marketingfogás lenne, hiszen marketingértéke eltörpül a „No Pain No Gain” és a „Beast Mode” hangzatos jelszavai mögött. 

 

A fentiek tükrében nem meglepő, hogy itt nem a divat, nem a keménység, nem a fizikai képességek, trükkök kerülnek a középpontba. Hangsúlyosabb a testgyakorlás révén, mintegy mellékhatásként fellépő mentális egészség. „Mind Up!” Giant legfőbb jelmondata. Erre utal a logóban látható villanykörte is. Ahogy látjuk, az oktatás, a jellem és a fejlődés szokatlan frázisok. Itthon sajnos gyakori az alábbi hozzáállás: „a tanulás nagyon fontos de a strit workát joban AGYA (sic!).” 
Norbi utazása során sok tapasztalatot szerzett, egyben megerősítést is nyert, most jobban tudja, hol áll és mit szeretne, mint eddig bármikor. Nagyon jó a csapata, közülük többeket is nagyon kedvelek. Adrienn és Csaba évek óta a kedvenceim, kiváló atléták. Az alábbi videón őket láthatod akcióban. 

Norbert büszke a csapatára, és arra, amit képviselnek. Szerinte az alázat és tisztelet azok a kvalitások, amik még hiányoznak a mozgásforma hazai sportéletéből. Edzőként meggyőződése, hogy ezt a mozgást is meg kell tanulni, hiszen ahhoz képest, hogy saját testsúllyal dolgoznak, példátlanul sok a sérülés. A trükkök túl korai hajszolása és az alapok átugrása tehető ezért felelőssé. Ezt elkerülheted, ha egy profi csapattal edzel, melynek tagjai segítséget és támogatást nyújtanak. Hazánkban vannak versenyek is, ahol a szűk közönség jelenik meg, szinte csak egymásnak mutatják meg gyakorlataikat. A gyakorlatok többnyire nagyon nehezek, ami inkább eltávolítja, semmint bevonzza az érdeklődőket. A Bartendaz Hungary fontosabbnak tartja a mozgásforma népszerűsítését, az egymásnak szóló villogásnál és „szakbarbár” összejöveteleknél. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ezek nem fontosak, mert azok!

 

Végezetül egy újabb különbség. A kinti csapatok többet foglalkoznak magukkal. Kevésbé törődnek a rivális bandákkal, kevesebb a filléres ellentét, mint itthon. Természetesen kint is vannak súrlódások, de arányaiban enyhébbek. Itthon kicsit sok a vihar a biliben, sajnos nem csupán a Street Workout háza táján. 

 

Korra, fajra, nemre való tekintet nélkül a húzódzkodás és a rúd közkincs. A közösség számít. Ragadd mag a rudat és húzd fel magad. Olyan magasra, hogy felülről tekints a fúrásokra és parttalan ellentétekre, olyan magasra, hogy elnézve fölöttük, láthasd mögöttük a célt.