A különféle buzogányjellegű eszközök kezdenek már hazánkban is megjelenni. Némi zavart érzek az erőben, sokan nem tudják ezeket hová tenni, a leggyakrabban egységesen clubbellnek nevezik őket. E bejegyzésben ezt a problémát szeretném orvosolni, bemutatva a jellemzőbb típusokat.

Ezek ősi eszközök, melyeknek őshazája India és Perzsia. Általános tendencia, hogy a fitneszipar visszanyúl régi korok módszerei és eszközei felé, a múlt által termékenyül meg. A buzogányokat az angol gyarmatosítók hozták magukkal Európába, majd Amerikába kerültek. A régi korok erőművészei már ismerték és használták is őket. Aztán egy időre feledésbe merültek, hogy rövid szunnyadás után a XX. század végén ismét előkerülhessenek.
Ezek alapvetően súlyzók. Használatuk nehézsége, akárcsak a kettlebell esetén, ám itt fokozott mértékben, hogy súlypontjuk távol esik a fogantyútól. Olyannyira, hogy az erőkar jelenti a legfőbb kihívást. Az őshazában az eszközök súlya mindig fontosabb volt a velük végrehajtott ismétlésszámnál. Általában birkózók használták őket, mind az indiai, mind a perzsa birkózók hírhedtek voltak erejükről és kitartásukról. A harcra, kardforgatásra is ily módon készülhettek fel, gyermekkortól kezdve.
Mélyebbre ásva a buzogány mindig velünk volt. Talán az egyik első eszközünk a husáng volt. Sokáig a fegyvereink súlya, egészen a kőbaltától a buzogányon át a csatabárdig, fontosabb volt, mint az éle. A vallástörténetben számos istenség állandó jelvénye valamiféle szolaro-fallikus jelkép, mint Thor kalapácsa, Herkules bunkósbotja vagy Hanumánnak – az indiai testkultúra majomfejű istenének – buzogánya. A szakrális motívum politizálódott, amint a jelkép hatalmi szimbólumként, jogar képében élt tovább.
Rendben van, de mégis, mire jó ez? Valamennyi buzogány használatánál a test egységes egészként dolgozik. A kisebbek kiválóan funkcionálnak a rehabilitáció és megelőzés szférájában. Kíméletesen dolgozzák meg az egész felsőtestet, e miatt ideális módon alkalmazhatóak sérülések után, illetve idős embereknél. Minél nagyobb egy buzogány, annál megterhelőbb a használata és annál komolyabban teszi próbára a fogáserőt.
Indian Club
Indiában főleg gyerekek használták e kisebb bunkókat. Eredetéről már közöltünk egy beható leírást. A minap végeztem egy kísérletet a csoportomban alkalmazhatóságáról. Azt is teszteltük, hogyan hat a vállmobilitásra mindössze 1 hónap alatt. Az eredményeket megtekintheted e cikkben. 
Jori
Ezek a bunkók már jóval nagyobbak. Tudomásom szerint hazánkban senki sem foglalkozik velük. Párban használatosak, alkalmazásukat megtekintheted az alábbi videóban. Némelyiket gyönyörűen díszítik.
Mil
Ez a perzsa variáns. Mil, zurkaneh. Használatuk a jorihoz hasonlóan behatárolt, ha az Indian clubbal hasonlítjuk össze, jóval kevesebb gyakorlat végezhető velük. Ezek is termetes jószágok. Akárcsak a fenti eszközök esetében, az időzítés, a ritmusérzék és az egyensúly fontos szerephez jut.
Macebell
Indiai nevén gada. Hanumán istenség szent jelképe. Az egyik leghíresebb darab a hírhedt birkózó, a Nagy Gama birtokában volt. Itt a tárgy súlypontja már nagyon távol esik a kéztől. A fogáserő állóképessége komoly kihívással szembesül. Nem ritkán 40-60 kg-os gadákat lengettek hasonló súlyú indiai birkózók… Általában egyszerre egy gadával edzettek, de kettőt is szoktak használni. Nyele bambuszból készült. Az európai macebellek nyele merev, ezzel kivéve a járulékos játékot az eszköz használatából. Ezt a vasporral tölthető macebellek esetén reprodukálhatjuk, jó közelítéssel. Ugyanez nem valósul meg fix súlyú macebelleknél. Ahogy a videón is látható, az egész test együttes erejére, ritmusra és pontos időzítésre van szükség.
Időközbnen elkészült a Macebell.hu oldala.

 

Clubbell

 

A clubbell a TacFit holisztikus edzésmódszerének integráns része. A régmúlt és a jelen tudományának szerencsés találkozása. A rendszert a nagy tudású elit edző, Scott Sonnon fejlesztette ki. Avatott tudása némi káosszal és nagyfokú grafomániával párosul, ez pedig a fitneszipar Coelhojává teszi őt. Ez azonban nem vesz el semmit rendszerének hatékonyságából. A clubbellek vasból készültek. Előnyük, hogy ugyanolyan hosszúak, csak súlyban térnek el. Egészen 20 kilóig terjedhet a súlyuk. Alkalmazásuk kidolgozása során bőven merítettek valamennyi jogarszerű ősi eszköz használati módjából, meggyőző és hatékony elegyet létrehozva a TacFit erőnléti rendszerében. Tudatos progressziók segítik az eszköz használatának elsajátítását, teret engedve a műfaj sava-borsát jelentő flow-jellegű komplexeknek. Az alábbi videón Alberto Gallazzi, ez a hiteles olasz úriember mutat be néhány gyakorlatot.

Bízom benne, hogy ezzel a rövid ismertetővel elvarrtam néhány semmibe lógó szálat és felhívtam a figyelmet egy elfeledett irányzat visszatérésére.

Confidence and Power to Us All!