Ha már ott jártunk gerinctréningen, akkor néhány szó a Griff Squashról. Gondolná az ember, hogy egy squash és aerobik terem, az olyan elegáns, mert a squash az elit/drága sport (még nem sikerült kipróbálni, de tervben van), de hát nem. Nekik van a legszakadtabb öltőzőjük, és a tusoló egyenesen szörnyű. Ráadásul most nem voltunk szimpatikusak a recepciós srácnak, mert kis szekrényeket adott, amikhez ráadásul semmilyen pakolási felület sem tartozik. Sokkal több a nagyobb szekrény és láthatóan nem volt teltház, tahát nem értem. Egyáltalán nem fértem el. Mellesleg két edzéscucc volt nálam, hiszen a délelőtti óta még nem jártam otthon, de nem ez volt a baj.
A recepción még egyetlen egyszer sem tudták megmondani (5-7 alkalommal jártunk ott), hogy melyik teremben lesz az óra, különben sem volt túl segítőkész senki. Egy kis törülközőt adnak, azt hiszem, letétet kell hagyni. A finn szaunát lehet még igénybe venni (meg is tettük Gyöngyivel, Zsuzsi nem szereti). Ja, és kinn vannak a világ végén. XI. kerület a 49-es villamosnak majdnem a végállomása.
És akkor most feloldanám az ellentmondást: szinte csak rosszakat írok róluk, akkor miért járunk vissza? Sokkal fontosabb számunkra a mozgásforma és az oktató, mint az egyéb körülmények. De az biztos, hogy ha egy terembe kellene bérletet vennem, ahhoz, hogy mozogni tudjak, akkor nem ide vennék.
A gerinctréningen kívül a crossfit órájukat próbáltam még ki, mert van olyanjuk is (talán ez a legszimpatikusabb a teremben). Nyár vége felé voltam lenn Gyöngyivel. Bemelegítés után köredzés volt 6 állomással 40 sec munka/ 20 sec pihenés metódussal.
Az állomások:
1. guggolás
2. húzódzkodás (vízszintes húzás)
3. fekvő
4. bolgár guggolás
5. plank
6. hegymászó (mounten climber)
Négy kört csináltunk meg ebből. A terem nagy előnye, hogy van benne középen egy húzódzkodásra alkalmas szerkezet (egyébként van bordásfal és kötélmászáshoz való kötél is). A lányok számára volt rajta gumiszalag könnyítésnek, és amikor kiderült, hogy van két új ember is, akkor Julcsi, az edző gyorsan felszerelt két TRX-et, hogy a húzódzkodás helyett vízszintes húzást csináljunk. Persze nagyon jól esett, hogy amint elkezdtük csinálni, Julcsi átirányított engem a gumiszalagos húzódzkodáshoz, mondván, hogy látszik, hogy menni fog. Ezt egyébként kéne csinálni sokat, sokat, mert nagyon szeretnék majd egyszer az életben rendeset csinálni belőle. Ami viszont nem tetszett, hogy a fekvőtámaszt csak szorosan test melletti könyökkel fogadta el, ráadásul úgy, hogy a csípőnek és a mellnek le kell érnie a talajra (azt hiszem a crossfit versenyeken ez a standard, de nem hiszem, hogy csak ezt nevezzük szabályos fekvőtámasznak). Így kb. 2-t tudtam végrehajtani és így átirányított a könnyített verzióra, ami azt jelentette, hogy a kéz egy olyan 40-50 cm magas rúdon volt.
A terem, Julcsi, és a fura húzódzkodó alkalmatosság megnézhető itt.
Jó edzés volt, csak ajánlani tudom.