Tele volt az óra számomra kivitelezhetetlen feladattal, és ez a végére nagyon elvette a kedvem. Az óra elején volt két olyan gyakorlat is, amelyek csak megoldhatatlannak tűntek, aztán mégis sikerült, az még jó volt, de minden túl nehéz volt.
Még félig-meddig megoldható volt egy fekvőtámasz, utána pedig egy invertált evezés létra, 5 ismétlés, viszonylag magasan, 5 kb 45 fokos szögben, 5 teljesen talajszinten. Mindez kétszer. A fekvőtámasz TRX-en, ha az teljesen le van engedve, bőven nehezebb, mint a talajon, az eszköz instabilitása miatt! A 30/30 ismétlést egyben kellett volna lenyomni… A második sorozat fekvőtámaszban nem mentem talajszintig, invertált evezésből pedig lent 2-3 normális ismétlésem lehetett csak. Hadd jegyezzem meg, 5-en voltunk az órán és szerintem abból legalább hárman gyengébbek voltak nálam (Két lánynak szerintem 5 sima fekvő sem ment volna.).
Volt egy olyan feladat is, hogy a lábunk volt beakasztva, alkartámaszban tartottuk magunkat, és a testünket hátrafelé mozdítva le kellett volna tenni a teljes karunkat, aztán vissza fel alkartámaszba. Semmi esélyem nem volt. Két-három centit tudtam hátramenni.
Valami egylábas-egykaros feladvánnyal is küzdöttünk, ott lehet, hogy csak nem jól csináltam, mert bicepsz gyakorlat lett volna, de nem tudtam nem lábból felállni…
Ezek után egy kis kigördülés. Olyasmi gyakorlat, mint a haskerék. TRX-el lehet úgy csinálni, hogy a felfüggesztés alatt állsz, és onnan kifelé mozdulsz, vagy úgy, hogy távol állsz a felfüggesztéstől és befelé mozdulsz. Ha alatta vagy. eleve könnyebb és sokkal jobban variálható a nehézségi fok. Mit gondoltok melyiket csináltuk? Ketten konkrétan pofára estek…
Többen is jeleztük, hogy túl nehéznek tartjuk a feladatokat (más is volt, ami megoldhatatlannak bizonyult, Steve-en kívül senki nem tudta megcsinálni őket), de Stevet ez konkrétan nem érdekelte. Megkérdeztem milyen emberek szoktak az óráira járni, amire az volt a válasz, hogy olyanok, akik szeretik a kihívásokat. Akkor én nem szeretem őket, és most már ezt is tudom. Mivel az utolsó kb. 20 percben nem csináltam szinte semmit, úgy jöttem el, mintha nem is edzettem volna. Azért lett izomlázam.
Akkor ez egy olyan óra volt, ahol az edző megmutatta, ő mit tud…
Vicc…vagyis szomorú! Sajnos nem értem az ilyen super hero trainereket! Mi lehet a fejében? "Szarok rátok, mert a pénzem úgyis megvan!" Bár azokat sem értem, akik rendszeresen járnak ilyen órákra…miééért?
Ezek szerin nem csak a mi felfogásunkban kellene az alanyok erőnléti stb. állapotát figyelembevéve edzést tartani. Biztos jól elvolt magában. Így kell elvenni a kedvét az embernek!
Azt hiszem egy kicsit más oldalról közelítitek meg a dolgokat… Mindenkinek van egy első alkalom. A nehezen kivitelezhető gyakorlatok csak addig nehezek amíg rá nem "érzel" a helyes végrehajtásra. A TRX, mint eszköz hihetetlen lehetőségeket nyújt a stabilitás fejlesztésére, az ideg-izom kapcsolatra és természetesen az erő-állókéesség fejlesztésére. Általában a rengeteg ülőmunkát végző ember ezekre a legkevesebbet fordítja, én megpróbálok ezen segíteni. Teljesen természetes reakció, ha valami nem megy, mert szokatlan vagy nehéz akkor megriadunk tőle vagy az edzőt húzzuk le. Senkinek nem szerettem volna bebizonyítani, hogy én vagyok a legjobb, hanem inkább azt, hogy meg lehet csinálni a gyakorlatokat. Semmi olyat nem kértem senkitől ami kivitelezhetetlen. Viszont, ahogy írtam a legelején mindenkinek van egy első alkalom amikor találkozik egy ilyen gyakorlattal. Elsőre nehéz lesz vagy lehetetlennek tűnik, de ha alkalomról alkalomra gyakorlod egyszer csak megcsinálod és akkor fogod érezni a sikerélményt. Aki rendszeresen jár TRX órára, annak nem nehéz megcsinálni egy melltől tolást 45 fokban vagy egy mély evezést… Gondolom az Hölgy aki ezt a kritikát írta még nem hallott a 40/40 challenge-ről vagy a TRX Force vizsgáról… Ha valamelyik vendégem egyszer úgy dönt, hogy nekiindul egy Force vizsgának akkor nem árt ha van esélye azt megcsinálni, ebben segítenek az óráim. Természetesen nem kell, hogy mindenkinek tetszen az órám, akiknek nem tetszik azok majd kritikát írnak róla, de akik szeretik pont ezért szeretik, mert tele van kihívásokkal. A kihívás pedig motiváló hatású. A kihívások viszik előre az embert az élet minden területén, ez alól nem kivétel a TRX sem. Már csak egyetlen gondolatot fűznék hozzá… Hogyan lehet egy oktatóról bármit is írni egyetlen alkalom után?! Az elő sem fordulhat, hogy a kritika írójának épen nem volt jó napja?! Lehet, hogy egy másik alkalommal ugyan ez az óra "baromira bejött" volna neki…
Steve
Természetesen nem a melltől tolást vagy az invertált evezést neveztem kivitelezhetetlen gyakorlatnak. Viszont az óra utolsó 20 percében sorra jöttek az olyan gyakorlatok, amit egyikünk sem tudott megcsinálni, teltek a percek és nem történt semmi, azon kívül, hogy többen is jeleztük, hogy nem megy (gondolom tudod melyik óra lehetett, de ha mégsem: vasárnap délután helyettesítettél).
A TRX szerintem is fantasztikus eszköz, azokon túl, amiket írtál az a legfőbb erénye, hogy rengeteg gyakorlatot bármely edzettségi szinthez hozzá lehet idomítani.
Szerintem nincs elkötelezettebb híve nálam a kihívásoknak főleg az edzés területén. Kimondottan keresem őket rendszeresen, és nem szokásom feladni a dolgokat, ha elsőre nem sikerülnek (nem hiszem, hogy ezt kell bizonygatnom annak, aki beleolvas a blogba). De, azt gondolom nagyon rossz arányban vegyítetted az órába a túl nagy kihívást jelentő elemeket, túl sokat ácsorogtunk és ez természetesen elvette a kedvem.
És, igen: ez egy blog, tehát tartalmaz szubjektív elemeket, de nem hiszem, hogy máskor jobban tetszett volna, mert jókedvűen érkeztem és rosszkedvűen távoztam. Nem ezt várom egy edzéstől, hanem pont az ellenkezőjét.
Nem vagyok edző. Valószínűleg sose leszek. Lehet hogy edzésblogot se fogok írni soha. De talán helye van itt, ha elmondom/leírom, hogy szerintem – nemcsak az edzésben/sportban, hanem az élet minden területén – hogy kihívások valóban kellenek…
DE: (nagybetűs de, ha tudnám, vastagbetűvel írnám, aláhúzva stb):
csak keveseket motiválnak csupán a nagyon távoli, elérhetetlennek tűnő célok; illetve ha ezeket erőltetve csak kudarc éri.
A legtöbbünknek a fenti helyett vagy inkább MELLETT kellenek apróbb, elérhető, vagy majdnem elérhető ("úúú, már érzem, legközelebb vagy azután már menni fog!") rész-célok.
Egy edzőnek, főleg ha kicsi a létszám az órán, szerintem ragyogó lehetősége nyílik erre… "oké, ez most még nem megy, akkor ma csináljuk inkább ezt, ha ebben megerősödsz akkor majd amaz, és majd aztán az eredeti tényleg kemény gyakorlat is"…
Ui.:
Steve-nél voltam talán 2x a MF KöKi teremben, még késő ősszel/télen. Azok a másik ottani TRX oktatóéhoz képest nagyon erős, de még 80-90%-ban teljesíthető órák voltak (pedig abszolút átlagos erőnlétűnek tartom magam). Nem tudom most mi lehetett a gond.
Egyébként, mindenkinek lehet rossz napja, de ha tanárnak/edzőnek van, és ez az órán meglátszik, az azért nem jó… 🙁
Nehéz lehet mindig mindenki szintjének megfelelő gyakorlatot/gyakorlatvariánst találni, de ez a szakma egyik kihívásaként is lehet tekinteni, nem? 🙂
Ez igaz. Mikor spinracinget tartottam, az egyik visított, hogy túl nehéz, főnököm kérte, hogy vegyek vissza. Aztán a másik visított, hogy túl könnyű, főnököm kért, hogy nehezítsek. Mindezt azért, mert mindig volt 1-1 ember, akinek valami nem tetszett. Én úgy tartottam az órákat, hogy felkínáltam különböző opciókat és mindenki a maga szintjének megfelelően kivitelezte a dolgot, akár közben is váltott. Én csináltam a nehezet motiválásnak, de előtte megmutattam, hogyan lehet eljutni odáig és azt hiszem, ez volt a legjobb, mert utána már senki sem bánta, hogy ha a nehéz nem megy, tudták, hogy vannak leküzdendő szintek. Szerintem a TRX gyakorlatokban ezt még inkább meg lehet oldani, mint egy biciklin!!