Véletlenül sem erre az órára indultunk Bambival, hiszen eleve nem vagyunk oda a hagyományos jóga órákért, és nem az győzött meg mégis, hogy kismamák által is látogatható. Csak Bambi miatt lekéstük azt, ahová menni szerettünk volna, így besétáltunk a legközelebbi terembe és megkérdeztük milyen óra lesz.
Ahhoz képest, hogy mennyire rémisztő volt az óra elnevezése kellemesen csalódtam. Kriszta azon ritka oktatók közé tartozik, akik tényleg odafigyelnek az emberre. Megjegyzi az ember nevét, megkérdezi, hogy van-e valami sérülése (és láthatóan tud is valamit kezdeni az információval).
Az óra alapvetően a combok nyújtásáról, csípő-nyitásról szólt, hogy ilyen kánikulában ne terheljük túl a szervezetet. Nagyrészt feküdtünk a lábunkat a fal mellett felnyújtva, feltámasztva és próbáltuk leengedni egyik másik vagy mindkét lábunkat a fallal párhuzamosan, vagy a fejünk felé közelítve. Érdekes gyakorlatok voltak. De ha nem erősítő órák mellett kiegészítésként járnék ilyen órákra, csalódott lettem volna, hogy a remekül klimatizált teremben, miért nem dolgozunk egy kicsit többet.
Kriszta szimpatikus volt, de nekem sok volt az óra spirituális oldala. Következtetéseket vont le a személyiségemre vonatkozóan, abból hogy melyik gyakorlat mennyire megy jól (de nem volt zavaróan személyeskedő), és persze ohmoztunk is a végén. Nem az én órám, pedig a maga műfajában nagyon jónak tűnt.