Kis szünet után elérkezett a szinkronblogos projektünk második felvonása. Aktuális témánk a táplálkozás, Darky javaslata szerint. Itt, mindjárt az elején tartozom egy vallomással: kevéssé értek a témához, bár táplálkozni szeretek. Az interneten nagyon sok információba lehet belebotlani a témában, ezeket nem árt némi fenntartással kezelni. Annak ellenére, hogy az internet a tudás végtelen tárháza, ugyanakkor az álinformációk és félrevezetés kiapadhatatlan forrása. Ez ugyanúgy érvényes az angol romantika kérdésében, mint a sporttáplálkozás esetében. Némely honlapokon, különösen a testépítéssel foglalkozó site-okon, gyakran találkozhatunk névtelen és írástudatlan tollforgatók tézis-nélküli irományaival, mégpedig olyan vérlázító módon megfogalmazva, amelyből süt az olvasók lenézése. Éppen ezért, részemről inkább ragaszkodom ahhoz, hogy tudásomat szakkönyvek olvasásával alapozzam meg (nem a Harcosok étrendjére gondolok ), egy idő után már szabadon tudunk mozgolódni az interneten is, meg tudjuk ítélni, hogy melyek a megbízható források.
Ezúttal egy új könyvet szeretnék bemutatni, mely messzemenően alkalmas a táplálkozástani ismereteink megalapozására, bővítésére. Tihanyi András grandiózus műve, a Teljesítményfokozó sporttáplálkozás régóta várat már magára. Mindezidáig magyarul nem volt olvasható ehhez hasonló igényes és a teljességre törekvő munka, amelyet örömmel üdvözölt a táplálkozástanban érdekelt közönség. A hiánypótló mű nem titkolt célja, hogy a reklámkiadványok, a bulvársajtó, elavult eredményeken alapuló összefoglaló könyvek, esetleg anyagi önérdekek alapján dolgozó táplálkozás-celebek, kóklerek és ál-szakemberek nyújtotta dzsungelben könnyebben el tudjon igazodni az ember. Teljesítménycentrikus szemlélet alapján közelít a sporttáplálkozáshoz, e bázisról kísérli meg megingatni a hazánkban megkövesedett egészségmegőrzés-centrikus beállítottságot.
„…hazánkban széles körben elterjedt egészségcentrikus szemlélettel szemben kívánom a magyarországi szemléletet megreformáló, azt a nemzetközi trendekhez közelítő áttekintésemben bemutatni a teljesítményfokozó sporttáplálkozás létjogosultságát és egységes szemléletét. Ennek elfogadásával a teljesítményfokozó táplálkozás több évezred tapasztalatain és mára kutatásokon is alapuló hagyományához térhetünk végre vissza. Még fontosabb célom alternatívát nyújtani az utóbbi évek sokszor elavult ismereteken és bulvárirodalmon, reklámkiadványokon alapuló szakkönyveivel szemben. Természetesen nem adhatok teljes, átfogó képet a sport és a kapcsolódó fogalmak gyökereiről és definícióiról vagy a sporttáplálkozás minden területéről. Ha erre nincs is lehetőségem, reményeim szerint a hazánkban még általánosan elfogadott dogmák megkérdőjelezésével, az idáig magyar nyelven elérhetetlen információk hozzáférhetővé tételével egy keveset segíthetek a hazai sporttudomány színesebbé és gyakorlatiasabbá, sportolóinkkal végzett munkánk színvonalasabbá tételében.” (37. o.)
Tihanyi állításai nem légből kapottak, megállapításait bőségesen, a legújabb és legrelevánsabb nemzetközi szakirodalom feldolgozásával támasztja alá. A könyv végén található 30 oldalas gazdag bibliográfia is erről tanúskodik. A terjedelmes apparátust rutinnal, meggyőzően mozgatja.
A könyv – nagy örömömre – egy igényes sporttörténeti bevezetővel indul. Tihanyi, célkitűzésének megfelelően, élvezetes formában vázolja elméletének sporttörténeti előzményeit. Örömmel láttam, hogy a témához filozófiai megalapozással közelít, a sport eredetét Huizinga Homo Ludens című könyvében kifejtett játékelméletből vezeti le. Néhány filológiai pontatlanságtól és tévkövetkeztetéstől eltekintve élvezetes és érdekes ez a bevezető szakasz.
A bevezetés után általánosságok következnek, amelyek szükségszerűen alapozzák meg a teljesítményfokozó sporttáplálkozást tárgyaló későbbi fejezeteket. Ezekben az előkészítő fejezetekben olvashatunk a sportteljesítmény élettani hátteréről, hatásairól, természetesen különböző szinteken és eltérő megközelítésben. A következő összefoglalóban a táplálkozás és mozgás alapvető viszonyairól olvashatunk. A szerző szemléletes ábrák segítségével mutatja be a különböző tápanyagok, úgy mint fehérjék, zsírok, szénhidrátok, élelmi rostok, vitaminok és ásványi anyagok élettani hatásait. Természetesen a vitaminokat és ásványi anyagokat egyenként elemzi. Arra is kitér, hogy ezek mely élelmiszerekben találhatóak, mennyit javasolt belőlük magunkhoz venni, és milyen tünetekkel jár a túladagolásuk.
A későbbiekben szót ejt a folyadékháztartás és testmozgás kapcsolatáról, majd határozott irányelveket mutat a versenysportolók megfelelő táplálkozási tervének kialakításához. Ez után következik a voltaképpeni főrész, az ergogén táplálkozást tárgyaló terjedelmes fejezet. Itt részletesen kitér a különböző étrend-kiegészítők hatásaira, szó esik többek között a kávé, a ginzeng és a zöld tea teljesítményfokozó erejéről. Ugyanitt tárgyalja a népszerű táplálékkiegészítők, pl. az efedra, a kreatin, az L-karnitin és az L-glutamin működését. Az indirekt étrendi teljesítményfokozást tárgyaló szakaszban olyan gyakorlati esetek étrendi megelőzésére és kezelésére kínál alternatívákat, mint az ízületi és izomsérülések, törések. Az alapos könyv utolsó része a sporttáplálkozás egy lehetséges jövőjét vetíti elénk.
Egy dolog tekintetében volt csupán hiányérzetem, ugyanis annak ellenére, hogy a mű tisztességesen hivatkozik a szakirodalomra, az oldalszámok nem lettek feltüntetve. Ez nagyon megnehezíti az állítások felfejtését, ellenőrzését.
Amint látható, a könyvből főleg a versenysportolók és a „szakma” profitálhat, azok, akik tisztában vannak a táplálkozástani alapfogalmakkal. Tihanyi számos alkalommal utal a hobbi- és szabadidősportokra, ezek képviselőit is tekintetbe veszi, amikor állításait megfogalmazza.
Úgy vélem, a könyv többrétegű. Azok is haszonnal forgathatják, akik érdeklődnek a téma iránt, ám nem szakértők. Tőlük azonban a mű némi kutatómunkát kíván, utánajárást, a fogalmak felfejtését. A mű kézikönyvként is alkalmazható, egy-egy újabb kérdés kapcsán ismételten felüthető. A szövege nehéz szakszöveg, bár ehhez képest olvasmányos. Feltétlenül ajánlom mindazoknak, akik értenek a táplálkozáshoz, illetve azoknak (mint jómagam), akik nem feltétlenül szakértők, de nem restek a tudás érdekében megküzdeni egy szöveggel és utánajárni annak, amit nem értenek. Ha valóban komolyan vesszük a táplálkozást, minél jobban szeretnénk elmélyedni benne, akkor nem hiányozhat a polcunkról.
Szinkronblog-partnereim szövegei itt olvashatóak:
Darky írása a sporttáplálkozás különféle megközelítéseiről.
Geri cikke a CrossFit által javasolt táplálkozásról, értékes egyéni tapasztalatokkal fűszerezve.
Huh, srácok ez szép volt – eddig talán ez volt a legátfogóbb, sokrétű cikk amit itt olvashattam.
Jó ez a szinkronblogos módszer, tetszik a többféle megközelítés.
Gratula!
gabo
Szia Gabó,
örülünk, hogy tetszett! Ezek szerint nem csak nekünk izgalmas… 🙂