Egy ideig arra gondoltam, hogy felteszem ezt a videót, és annyit írok hozzá, hogy: Ez tényleg ilyen jó. Ezzel valóban elmondtam volna a lényeget, de azért megpróbálok egy kicsit informatívabb lenni.
A budokon a jóga és különböző harcművészetek elemeit ötvözi, de még állatmozgások is megtalálhatóak benne. A jóga óra egy kötött sor (mint egy astanga, mindig ugyanaz), vinyasa jellegű, tehát folyamatos mozgás, az egyik pózból megszakítás nélkül mész át a másikba. Nyolc blokkból áll össze, amelyekben mindig van egy-egy sokszor megismételt sor és közben pózok is. A hagyományos jógákhoz képest teljesen rendhagyó, hogy jobban kitölti a teret (a jógaszőnyeghez képest jobbra-balra is dolgoztunk), vannak benne gurulások (például eke pózból előregördülsz állásba és mérlegpózba) és ugrások-szökkenések (repülő csaturanga: állásból ugrasz fekvőtámasz helyzetbe). Nagyon jellemzőek a hullámmozgások, ahol csak lehetséges, bele vannak csempészve az órába.
Viszonylag bonyolult „koreográfiája” van az órának, és számomra szokatlan mozdulatok is vannak benne, de mégis nagyon jól követhető. Egyrészt mert repetitív, másrészt pedig az áramlás miatt. Még soha, semmilyen mozgásnál nem éreztem ezt ennyire egyértelműen. Nekem még a nagyon alap primal move elemeknél is komoly fejtörést okozott, hogy merre induljak, vagy melyik lábammal kezdjem. Itt pedig csak az utolsó blokkban, az állatmozgásoknál vesztettem el kicsit a fonalat, de addigra már elég fáradt is voltam.
Merthogy fárasztó. Rendkívül dinamikus az egész, és nagyon sok erőt is követel, elsősorban inkább a felsőtesttől. Varjútartás, kézenállás (vagyis csak rávezető), rengeteg csaturanga (Bot tartás, fekvőtámasz tartás hajlított kézzel. És igen, azért használom ennyit mert ezt legalább tudom 🙂 ) és lefelé néző kutya, keresztülugrások. Persze azzal, hogy milyen nehéz, menet közben nem nagyon foglalkozik az ember, mert annyira jó érzés csinálni. Szépek a mozdulatok, és így jók is (és igazak 🙂). Még akkor is, amikor tudja az ember, hogy a saját verziója nem tökéletes.
Gyűjtögetek majd még információkat, és összeszedek egy rendes leírást, ez most kevésbé informatív, de remélem a lelkesedésem átjön. De most jöjjenek a negatívumok is. Szinte sehol nem lehet Budapesten gyakorolni. Itt, az Anahitában van hetente egyszer, A Központban kéthetente egyszer, de mindkét helyen csütörtök este. (Ha valaki ismer más lehetőséget, feltétlenül jelezze!) Aki tartotta, nagyon kedves, iszonyú lelkes, de kicsit olyan érzésem volt, hogy még ő is csak tanulja ezt a mozgásformát. Nem tudom, hogy az óra filozófiájához tartozik-e, vagy csak így jött most ki, de egyáltalán nem voltak javítások, és nekem hiányoztak.
Határozottan azt tervezem, hogy rengeteget fogom ezt a mozgásformát gyakorolni. Gondolom, néhány hét alatt megtanulom majd a sort, és akkor többet fogok tudni otthon is dolgozni, de egyes elemeket máris elkezdek majd próbálgatni.