Az alábbi írás, melyet majd továbbiak is követnek, egy szélesebb fórumon jelent meg. Fontosnak tartom, hogy mint szellemi szülöttem, ide is felkerüljön. Aki lemaradt volna róla, az most bepótolhatja. Érthető módon a modor kissé eltér a megszokottól, hiszen eddig “hardcore” írásokkal találkoztatok blogunkon.
„Funkcionális.” Manapság ez a legfőbb jelszó a fitnesz-iparban, mely alatt a legkülönfélébb fitnesz őrületek sorakoznak fel. De mit is jelent ez a bűvös megjelölés? Első megközelítésben a sportág-specifikus edzés is „funkcionális,” melyben a járulékos tréning az adott egyedi sportág céljait támogatja. Például egy sprinter esetében a robbanékonyságot növelik az újszerű módszerek segítségével.
Ugyancsak a „funkcionális” névvel illetik azokat a mozgásformákat, melyek során olyan mozdulatokat végeznek, amelyek által a köznapi életben előforduló mozgások hatásfokát támogatják. Így nem fogunk megilletődni, ha néhanapján odébb kell tennünk egy-két cementes zsákot, a bevásárlás is könnyebben fog menni, sőt, kevésbé fulladunk ki, ha elromlik a lift és gyalog kell felmennünk a negyedikre.
Egy újabb nézőpontból funkcionálisnak tekinthető az az edzésforma, amely testünk rendeltetés szerinti használatára helyezi a hangsúlyt. Ebből a szemszögből testünk alapvető képességei és az alkati sajátosságok tekinthetőek irányadónak, ennek megfelelően próbálják a testi képességeket az eredeti szerepkörükhöz közelíteni.
Az ide sorolható edzésfilozófiák közös alapja, hogy a testet egységes egészként látják, amely részekre osztható, nem pedig részek összességének. Ez jelentős eltérés a főleg izolációs technikákat alkalmazó testépítéstől. Az úgynevezett funkcionális edzések mindegyikén a teljes test dolgozik, elsősorban összetett, több ízületet is igénybe vevő egész testes gyakorlatokkal. Emellett azonban a mozgásformák többsége egyéb képességeket is fejleszteni kíván, mint az erő-állóképesség, hajlékonyság, robbanékonyság, hogy csak néhányat említsünk.
Ezek az új hóbortok korunk megváltozott testképében gyökereznek. A filmvászonról mára már eltűntek a szteroid-korszak izomkolosszusai, szinte senki sem akar már hozzájuk hasonlóan kinézni. Új ideál jelent meg, amelyekkel a trendeknek lépést kell tartaniuk.
E cikksorozat ezekre az új, „forradalmi” mozgás-típusokra hívja fel a figyelmet. Remélhetőleg a tájékoztatás mellett kedvet csinál némelyikhez, illetve lebontja az új dolgoktól való félelem gátjait is. A sorozat első darabja a TRX-et veszi górcső alá.
A harcmezőtől az edzőteremig
A TRX hordozható edzőterem. Tulajdonképpen egy strapabíró szalagokból, hevederekből álló, állítható hosszúságú, fogantyúkkal ellátott egyszerű eszköz. Súlya hozzávetőlegesen 1 kg. A hozzá kapcsolódó edzést szuszpenziós (felfüggesztve végzett) tréningnek nevezik. A rendszer Randy Hetrick egykori tengerészgyalogos (Navy Seal) nevéhez fűződik, valamikor a XX. század utolsó évtizedében jelent meg. Először a katonaság használta, szükség volt arra, hogy a katonák hely és edzőterem hiányában is megfelelően tudják edzeni egész testüket. A TRX ennek maximálisan megfelelt, hiszen kis helyen is elfér, szinte bárhol felszerelhető és az egész testet keményen megdolgozza, használata erőt, stabilitást, hajlékonyságot követel, ugyanakkor nagymértékben fejleszti a test koordinációját és az egyensúlyérzéket. Miután bevált a harcmezőn, a TRX híre gyorsan elterjedt, azóta pedig máig töretlen diadalútját járja.
Mitől forradalmi?
A TRX gyakorlatokban a saját testsúlyunk nyújtja az ellenállást. Ebből fakadóan a vele való munka során a hagyományos, saját súllyal dolgozó, gimnasztika TRX-es változataival találkozhatunk. Népszerűek a különféle guggolások, fekvőtámaszok, tárogatások, ugrások és statikus tartások. Ezek közös vonása, hogy mindegyikben nagyon erősen kell tartanunk a derekat, így a test központi, úgynevezett stabilizátor izmai itt igen nagy hangsúlyt kapnak. Ez fegyvertény, hiszen a törzserő („core strength,” a fitnesz-ipar másik hangzatos jelszava) nagyon fontos, különösen az ülőmunkát végzők körében. Ha ezek a tartóizmaink megerősödnek, akkor javulhat a tartásunk, eltűnnek a derékbántalmak és az általunk végzett egyéb mozgásokban is fejlődést tapasztalunk. A TRX-en nem csak fogantyú van, hanem egy kengyellel is ellátták, amelybe beakaszthatjuk a lábfejünket. Ez az apró kiegészítés rengeteg új gyakorlatra ad lehetőséget. Számos előnye mellett a TRX a nyújtásban is új dimenziókat nyitott.
A gyakorlatok az eszköznek köszönhetően tetszőlegesen könnyíthetőek vagy éppen nehezíthetőek. Ebben rejlik igazi ereje, ugyanis a dőlésszög megváltoztatásával a terhelés állítható, segítségével könnyen fokozatosságot csempészhetünk edzéseinkbe. A terhelés könnyen személyre szabható, egy perc alatt bármilyen edzettségi szintű egyénhez beállítható a megfelelő ellenállási fokozat, az edzetlen átlagembertől az élsportolóig. Használata bármilyen fitnesz-színvonalon kihívást nyújthat. Például az úszó Takács Krisztán és a magyar kajak-kenu válogatott, Vajda Attila is felhasználta az olimpiára való felkészülése folyamán. Ám nem csak sportolók számára bizonyult eredményesnek, a rehabilitációban is meggyőzően bizonyított.