A testkultúra hőskorában, miután az Indian Clubok megkezdték világhódító útjukat Indiából, ezt az eszközt is kicsit másképpen és más céllal használták. Teljesítménycéllal is, ennek a műfajnak pedig szintén megvolt a maga királya, Tom Burrows.
Miért használjuk ma az Indian Clubokat? Először is, forgatásuk megtanulása élvezetes, ugyanakkor veszélytelen. A tanulás folyamata sok sikerélménnyel jár. Amennyiben gyakorlottabbá válunk és túljutunk az alapmozdulatokon, egy másik világ tárul fel számunkra. Egycsapásra megértjük, milyen nehéz is igazán jól dolgozni a fabunkókkal. Mélysége van. Ritmus, tempó, kombinációk, és természetesen a mozdulatok, kombinációk, fogások közötti váltások nehézsége. Ha a gyakorlásban idáig eljutunk, a jutalmunk a flow-élmény, mely gyakorlásaink állandó kísérője lesz.
Másodszor, komoly szinten támogatja a mozgásminőséget. Az utóbbi időben nem mindennapi tekintélyek álltak az eszköz mögé. Ez nem véletlen. A rehabilitáció és megelőzés területén érdemei tagadhatatlanok. A csoportjainkban rekordidőn belül, komoly, mérhető eredményt értünk el vele. Időnként elővesszük, egy-egy komolyabb, megterhelő program után. A tanítványok állandóan visszakövetelik. Jelentem, ősszel ismét lesz Indian Club nálunk.
Az ausztrál Tom Burrows évtizedeket szentelt a fabunkókkal való gyakorlásnak és az eszköz népszerűsítésének. Állóképességi Indian Club-lendítésben jeleskedett leginkább. Az állóképesség itt extrém jelentéstartományban szerepel. 1913. április 15-én halhatatlan rekordot állított fel. 107 órán keresztül dolgozott megszakítás nélkül. Ez több, mint 4 nap! Percenként átlagosan 80 kört írt le eszközeivel, két, egyenként másfél kilós fabunkóval, szünet és pihenés nélkül. A rekordot folyamatosan két bíró ellenőrizte. Őket sem irigylem…
Természetesen evéshez és iváshoz se állt meg. Munka közben kekszet, csokit és főtt tojást vett magához,. amikor kellett. Célja nem csupán a szenzációkeltés volt, hanem az emberi állóképesség és mentális erő tesztelése is egyben.
A rekordot több hasonló kísérlet előzte meg. Egyre hosszabbak. Némelyiknél csatabárdokat alkalmazott, másutt nehezebb eszközöket. 1897-ban például Montrealban két 2 kg-os Indian Clubot 43 órán és 6 percen keresztül forgatott, átlagban 120 körrel percenként, összesen 420 330 kört teljesítve, 180 eltérő lendítéskombinációban. Az elképesztő 107 órás rekord nagymértékben Burrows riválisának, Frank G. Lloydnak köszönhető, aki az idősebb tekintély sarkában lihegett, újabb és újabb kihívások felé sarkallva őt.
Aki forgatott már Indian Clubot, az tudja, csak néhány percnyi mozgás után is mennyire be tud durranni az ember karja, válla. Ez igazán nagy teljesítmény. Burrows kiváló könyvet is írt kedvenc eszközéről, mely ma is teljes mértékben releváns és használható. A címe: The Textbook of Club Swinging. Rengeteg illusztrációval megtalálhatóak a gyakorlatok, kombinációk és a szerző nem mindennapi rekordjai.
