Jól rá is pihentem. Rám fért. Ahogy azt már jeleztem, most valami új jön. Felzárkóztatás, szinten tartás, csak a fontos dolgok, szikár váz. „Fontos? Csináld mindennap! Nem fontos? Hagyd el!” Ennyit Dan Johnról, aki általában okos dolgokat mond (és még az irodalmat is értékeli). Persze nem teljesen így, és még némiképp behatárolt formában. Az elvek nem sokat változtak.
Nyújtott lábemelés fekvésben (flat leg raises, Fegyencedzés 5. lépés) 15
Teljes guggolás (full squats, Fegyencedzés 5. lépés) 10
Egylábas guggolás gyakorlása székről
Egylábas vádli földről, hajlított térddel 20-20
Nyomás 24 kg 2
TRX egykezes evezés 107 cm 1-2-3
Egykezes fekvőtámasz (one arm pushup, Fegyencedzés – Mesterlépés) 3×1
Lesznek változók, de úgyis minden kiderül. Árnyalatnyit javult az alkarom, de még mindig egy kézzel… És most egy kis visszatekintés. Kezdetben azokat a gyakorlatokat végeztem, amelyeknél nem jelentkezett kellemetlenség. Mint később kiderült, ez nem jó stratégia, mert ezek is terhelnek (pl. ugrálókötelezés, fejenállás, ki gondolná?). Tehát jó ideig semmi érdemi terhelés a kezekre, maradt a lábazás. Ez jó is volt, megtérült. Ezt követően elkezdtem csak az ép kézzel edzeni. Ez indokolt, hiszen a szinten tartás mellett, ez a másik oldalt is fejleszti, a rehabilitációban is segít. Ha ugyanis az ellenoldali feszítés közrejátszik a dolgozó oldal teljesítményében, akkor ennek is működnie kell (ld. A meztelen harcos), ahogyan működik is. Az „átjátszás” nem is kismértékű.
Mivel egy ideig egyik kezemet sem terheltem megfelelően, ennek velejárója a visszaesés. Legutóbb a 32-es bellbe csak 10-et tudtam nyomni, ami harmatgyenge. Igaz, hogy az ellenoldali feszítés kiaknázása nélkül, de akkor is. A feszítés ilyenkor nálam 3-4 plusz ismétlést is jelent, gondolom másnál is. Itt érdemes összevetni a számokat. Amikor először maxoltam a 32-essel, akkor jobbal 14, ballal 12 ismétlés ment (addig csak a 24-essel dolgoztam és barbellel). Azóta csak most néztem maximális ismétlést a 32-essel, pedig volt idő, amikor már nagyon könnyű volt. Ehelyett inkább nagyobb elérhető bellekre fókuszáltam a maximumok terén. Erről ennyit. A javulás ellenére megyek megint doktor bácsihoz, hogy szereljen meg, csak legyen rá egy szusszanásnyi időm. Lemértem a jobb felkaromat, pedig nem vagyok a méregetés híve, inkább a teljesítményt szeretem. Két centiméterrel lett kisebb nyár vége óta (most 45 cm). Nem mondom, hogy ennek örültem. Állítólag szemmel látható a különbség. Ez volt az erősebb oldalam, most egy kicsit felzárkózik a balosom a múlthoz. Mondjuk, amikor csak “gyúrtam,” 51 cm volt, pedig akkor gyengébb voltam, mint később, a “funkcionális” mozgásformák gyakorlásával (kettlebell, gimnasztika).
Remélhetőleg mielőbb 100%-os leszek, erre az esetre már kész is a terv. Bár előtte még fel kell építenem magam. Hamar menni fog.
Tegnap levették Flóra gipszét, biztosan beszámol majd erről, ezzel már minden sokkal egyszerűbb lesz!
Az elmúlt hét felvillanyozó eseménye volt, hogy Adolf Albert révén kisebb részben gyakorlati, nagyobbrészt elméleti Primal Move bevezetésben részesültem. Ismét jót beszélgettünk. Azt hiszem, kicsit közelebb kerültem egy új mozgásforma megismeréséhez. Tetszett. Gurulgattam is egy kicsit. Tanulságos volt, rájöttem például, hogy az ellentétes oldali mozdulatok (mint például a tigrisjárás) összehangolása nálam nem éppen egyszerű feladat. Az azonos oldali cammogás zsigerből megy.
Az egykezes evezés marad, de most éppen nagyobb szöggel. Nehezen dokumentálható, de kiváló erőgyakorlat. Méltó párja az antagonista izmokat megdolgozó egykezes fekvőtámasznak. Ez utóbbival ismét kísérleti fázisban vagyok, a koncentrikus verziót és egyéb rávezetőket gyakorlok a forma csiszolása végett, de csupán alkalmanként. Az egylábas munka is maradt (a kedvencem!), itt viszont, mivel előzőleg legtöbbször a koncentrikus fázison dolgoztam, a negatívok is hangsúlyt nyernek, magasabb sorozat és ismétlésszámmal e könnyebb magasságban (kedv és aktuális erőszint függvényében). Ezt olykor nehezebb egylábas gyakorlatok fűszerezik majd.
A "Ha fontos, csináld mindennap…" kezdetű mondás egyébként eredetileg Dan Gable-től származik, Dan John is tőle idézi.
Okoskodás vége 🙂