Akik régóta olvasnak, azok még emlékeznek arra, hogy rendszeresen posztoltuk napi edzéseinket. Az év eleje nem volt számunkra rózsaillatú, az edzés nehézkessé vált, majd egy időre, azaz hónapokra tiltólistára került. Ennek megfelelően az edzésposztok is elmaradoztak, majd az egész blog mélyálomba merült.
Egy túlterheléses alkargyulladással küzdök, amit a fizikai munka és az edzés párosának köszönhetek. Hét orvosnál jártam, számos kezelésen vettem részt. A végeredmény, hogy konkrét diagnózis sincs. Meguntam. Újra edzeni kezdtem, mély önvizsgálattal ügyelve a gyakorlatokra, tapogatózva, mi az, ami panaszos. Ami nem ment, azt elhagytam, ami működött, azt csináltam tovább. 12 hétig csak saját testsúllyal edzettem, nagyrészt a Fegyencedzés gyakorlataival, azokat is az első szintről kezdve, holott mentek a Mesterlépések is. Nagyon szép önismereti utazás volt, most már másodjára. Öngyógyítás!
Utána jöhettek volna a további kedvenc eszközeim, a kettlebell és a rúd. Ezek kihullottak a rostán, mert már kis súlynál is fájdalmat okoztak. De majd visszatérnek hozzám! 10 hete folytatom a rehab következő etapját, kizárólag kézisúlyzókkal edzek edzőteremben (dumbbell), otthon pedig saját testsúllyal. Valamit jól csinálok, mert a panaszok ritkábbak. A terhelést “csirkecsontokkal” kezdtem, komoly alulterhelésből, biztonsági felvezetéssel. Az immár 22 hetes rehab program alatt sokat erősödtem. Megérkeztek a nagyobb súlyok is.
Szepremberben újraindult a blog, de az edzésposztok végleg elmaradtak. Csak összezavarja a jónépet, kevesen értették, értékelték. Kevesen, de az ő figyelmük sokat jeletett. Hiányolják is edzéseink dokumentálását. Ők az edzőblogos bloggerek, kollégák, akiknek a munkássága nagyon sokat jelent számomra. Nagy(onerős) Laci működése számomra etalon, sérüléséből való felépülésének dokumentálása tartotta bennem a lelket a nehéz napokon. Sanyi gyerek edzéseit imádom, sokat tanultam belőle, Szunda papa tudásvágya és állandó kísérletező szelleme pedig példaértékű. Köszönöm, hogy vagytok, sokat jelent nekem!
Az edzős posztok a továbbiakban az alábbi videóhoz hasonló megnyilvánulásokra, edzéstervek utólagos bemutatására redukálódnak. Meg fog jelenni egy-egy fontosabb, netán új gyakorlat, módszer. Na, a videó. Itt tartok most. Ez a célgyakorlat, kézállásban nyomás a kéz felemelésével. Teljesen eltérő aktivációt kíván. Deadstop edzés, talán majd írok róla. Rávezetőnek szánom a deficites kézállásban nyomáshoz (majdnem megvan!), amit most kezdtem el, negatívokkal. Megjegyzem, fénykoromban egy ismétlésre se voltam képes. Az ötlet kedvencemtől, az isteni muvjorbadi Ágitól származik.
🙂
Szia Zsolti, részemről a megtiszteltetés és egyébként az érzés kölcsönös 🙂
Ezt a HeSPU verziót még nem ismertem, de kedvemre való, simán ki fogom próbálni.
Üdvözlettel:
Zoli
Szia Zsolti!
Remélem mielőbb meggyógyulsz (most már tényleg!), és jössz vissza segíteni szekrényeket pakolni! 🙂
Az alkar melyik része gyulladt be?
Én 1 évig szenvedtem a teniszkönyökkel, óvatos pumpálós gyakorlatokkal 3 hét alatt teljesen elmúlt. Előtte a pihenés se segített. Utána még vissza-visszatért, de szereztem fat gripz-et (utána láttam, hogy a myproteines manus grips olcsóbb és ugyanolyan jó), azzal jól kordában tartható.
Szunda,
ez nehezebb, várom a tapasztalataidat. 😉 A hagyományosból háromszor ennyi megy stabilan.
– Zsolti
Kristóf,
nem a meló volt a gond, hanem az, hogy ugyanúgy edzettem, mintha nem lett volna meló. 🙂 Okés, megyek. 😀 Nagy élmény volt és értékes, igazi embereket ismertem meg!
Áron,
nem teniszkönyök, alkarhajlító izom. Vagy nem tudom, mert a dokik se tudják. Minden elmúlik, még ez is. Még az élet is. És ez így szép és jó! Nagyra értékelem az életben a nehézségek hozadékát!
Üdv,
– Zsolti
Én a kis tehén… Az edzéseimet én is imádom. Csak tudnám, hogy mit tanultál tőlem 🙂
Okosságokat meg itt lehet olvasni (bár a képeket jobban szeretem), most hogy újra aktív a blog.
Így tovább!
Sanyi gyerek,
szeretem, ha valaki következetesen dolgozik. Jó érzékem van a finom változások felfejtéséhez. A sokoldalúság is jópont nálam. Tudom, neked kicsit sok a kép nálunk, de ez van. 🙂
Üdvözöl,
– Zsolti
Zsolti,
Akkor ez esetben lehet, hogy nem túl jó a vastag rudas munka.
Mondjuk ahogy beleolvasgattam a blogodba, elgondolkodtam, hogy lehet, hogy fölöslegesen mondtam el ezt a tapasztalatot 🙂
Ahogy öregszem, lassan én is egyre inkábbb értékelem a növekedés lehetőségét megadó nehézségeket. A guggolás és az elemelés ennek szép szimbólumai 🙂
A sérülésekre még nem gondoltam így, de hasznos lelki és spirituális hozadékai tényleg lehetnek…
Belegondolva, a testi hiányosságok is sok jót hozhatnak, pl. mezomorfként biztos nehezebb lett volna spirituálisan nőni (nem mintha, olyan nagyon sokáig jutottam volna), mint így, ekto-endomorfként.
üdv,
Áron