Blog
  • Főoldal
jan
17
2015

Miért tennéd tűzbe a kezed?

Szerző zsolt 0

Vendégposzt Jakus Levente tollából. Ókori téma, ami közel áll a szívemhez, egy régi hősről, önfeláldozásról és akaraterőről. Bízom benne, hogy nektek is tetszeni fog, fogadjátok szeretettel!

Gaius Mucius feltehetően egy valós történelmi személy volt, aki a Kr.e 508-ban zajló etruszk-római háborúban személyes bátorságával megmentette az etruszkok által ostromgyűrűbe zárt Rómát. Mucius Scaevola története nagyon szép példája a legerősebb akaraterőnek, hazafiasságnak. Az Etruszk király, Porsenna és csapatai körülzárták Róma városát, de a védők heves, és rájuk jellemző vakmerő ellenállása miatt nem tudták azt ostrommal bevenni. Porsenna megpróbálta kiéheztetni a várost, majdnem sikerrel – ebben a légkörben jelentkezett a senatus előtt egy bátor ifjú – Gaius Mucius.

„Azért szólok most hozzátok, atyák, mert elhatározásom a város mostani állapotában gyanúsnak tetszhetnék. Az az elhatározásom, hogy átkelek a Tiberisen, s ha tudok, behatolok az ellenség táborába. Nem pusztítani vagy kémkedni akarok, sokkal nagyobb tervet kovácsolok. Csak az istenek segítsenek!”

A senatus, a város szorult helyzetére való tekintettel Jupiter és Mars istenek áldását kérte az ifjúra, jóváhagyva tervét, mely szerint belopózik az etruszk táborba, majd ott a ruhájába rejtett tőrrel leszúrja az etruszk királyt. Amikor megérkezett, éppen a katonák zsoldját osztották, ahol az írnok is hasonlóan öltözött, mint a királya, így Mucius nem tudta őket megkülönböztetni. Balszerencséjére az írnokot ölte meg. Röviddel ezután az ifjút Porsenna elé vitték, kis ideig farkasszemet néztek, majd az ifjú így szólt:

„Római polgár vagyok, Gaius Mucius a nevem. Ellenséged vagyok, ellenségem akartam megölni. Most kész vagyok a halálra, mint ahogy az előbb kész voltam a megölésedre. Római tulajdonság, hogy nagyot tenni és nagyot szenvedni egyaránt készek vagyunk. De vigyázz, ne légy tévedésben, azt ne hidd, hogy egyedül én készültem arra, hogy megöljelek …” 

A király haragra gerjedt, és megparancsolta, hogy tüzes vassal kínozzák, vallassák Muciust. Ő ekképpen válaszolt: „Íme lásd, milyen hitványság a test azok számára, akik csak a dicsőséget keresik!” Erre a jobb kezét önként az áldozati oltár tüzébe tartotta, majd szó és szemrebbenés nélkül tűrte, amint karja szénné égett.

Porsenna a hőstett után annyira megrémült, hogy az ifjút szabadon engedte, Rómától pedig aznap békét kért. Így mentette meg a fiatal Mucius hihetetlen bátorsággal és akaraterővel Rómát a pusztulástól. Mivel jobbja teljesen elégett, így a Scaevola „balkezes” ragadványnevet kapta. Innen származik a közhellyé vált kifejezés: „tűzbe tenni valakiért a kezem”.

A történet magasztosságát kicsit beárnyékolja a feltételezés, hogy Scaevola valószínűleg beteges analgézisben szenvedett. Így az érzékelés részleges vagy teljes hiánya miatt valóban rezzenéstelen arccal állhatott ott, anélkül, hogy ez igazából fájt volna. Ilyen betegség például a Brown-Sequard szindróma, a sziringomiélia vagy arteria spinális anterior szindróma. Scaevola legendája egy tucat férfias erényt felsorakoztat, de mind közül inkább az akaraterő szerepét emelném ki. Mucius Gaius egyszerű római polgár volt, aki nem rendelkezett különleges testi képességekkel, viszont vezérelte egy cél, melynek mindenét alá tudta rendelni. Ezt a célt végletekig való lemondásával, makacs akaraterejével sikerült is elérnie. Példaadó hőstette tanulságos lehet egy munkahelyi projekt, tanulás, vagy a testedzés viszonylatában is.

Rubens

Ahogy a római hősnek, neked sem kell különleges képességekkel „jó genetikával” rendelkezned ahhoz, hogy céljaidat, álmaidat elérd. Hősünk bebizonyította, hogy kitartása, akaratereje révén is képes rá. Persze ez az út tele van veszteségekkel, lemondással, de a végén mindenképpen megtérül. Néha elég csak az első lépést megtenni, amikor pedig elbizonytalanodunk, csak vissza kell gondolnunk, hogy tulajdonképpen miért is kezdtük el, és mennyi munkánk van már az adott feladatban. Ha Mucius nem hajtja végre tettét, talán nem áll fenn Róma még közel egy évezredig, és a neve is feledésbe vész.

Jakus Levente

Hasonló bejegyzések
Hozzászólás
0

Szólj hozzá