Ezt a történetet már ezer éve meg akartam írni, de valahogy mindig elmaradt. Egyrészt azért, mert a cselekmény még a blogunk indulása előtt játszódott, másrészt pedig mert nem szeretek igazán negatív dolgokat írni. De most megint felidéződött bennem, és arra is fény derült, hogy akár még értelme is lehet, ha megírom.
Bambival mentünk tornázni, és hirtelen kellett változtatnunk a terven, hogy hová megyünk. Betelt az az óra, ahová készültünk. Emlékeztem rá, hogy a Megafitness Kökiben van megfelelő időpontban egy TRX óra, csak azt nem tudtam, hogy melyik oktatójuk tartja. Amikor ezt ki akartam deríteni, akkor nem működött a honlapjuk. Hát ez az apropója ennek a kis bejegyzésnek. Kétszeresen is.
Egyrészt, mivel elérhetetlen volt a kívánt információ, ezért felértékelődött a fontossága a szememben. Másrészt pedig kiderült, hogy ha valaki rákeres a Megafitness Kökire a google-ben, akkor a saját elérhetőségeik után rögtön mi jövünk, tehát tényleg eljuthat az írásom olyanokhoz, akiknek fontos lehet.
Miért olyan fontos, hogy ki tartja a TRX órát? Mert tart náluk ilyen edzéseket Lóri is, akinél én egyszer jártam (2011 nyarán az Universum fitnessben). És ő az az oktató, akit senkinek sem ajánlanék (nemhogy a barátnőmnek, akit szeretek).
Amikor megérkeztem hozzá órára, az első benyomásom kimondottan kedvező volt. Ugyanis a TRX-eken kívül volt nála egy kettlebell és egy medicin labda is. Én pedig (talán már kiderült) lelkes híve vagyok a belleknek és a változatosságnak. Az óra törzse egy köredzés volt, minden állomáson 40 másodperc munkával, és 20 másodperc pihenővel, ami alatt állomást is vált az ember. Nyilván még ezzel sincs gond. A problémám ott kezdődött, amikor bemutatta annak az állomásnak a gyakorlatát, ahol a kettlebellt használtuk.
Nem ismertem fel a gyakorlatot.
Vagy legalábbis, nem akartam elhinni, hogy ez az akar lenni, ami. Nyilván mindenki, aki használ belleket már rájött, hogy swing akart lenni.
Megkérdezte a srác, hogy ismerem-e a gyakorlatot (korábban kiderült, hogy bellezek), amire nekem azt kellett mondtam, hogy nem tudom mi ez. Akkor elárulta, hogy swing. Karból emelte, anélkül, hogy csípőből vagy egész testből adott volna hozzá valamit, és úgy lóbálta (lengette). Majd amikor rám került a sor, és persze rendesen csináltam, akkor odajött hozzám a pihenő alatt és az mondta, hogy persze ismeri a gyakorlatnak ezt a variációját (hogy mit?) is, csak nem akarja, hogy az emberek lesérüljenek.
Szerintem konkrétan veszélyes volt, amit csinált. Még akkor is, ha csak nyolc kilós volt az a golyó. A megjegyzése alapján szerintem ő is tudta, hogy nem az a swing, amit ő mutatott. Csak nyilván azt gondolta, hogy ő mindenkinél jobban tudja, hogyan veszélyes és hogy nem.
Most lezárhatnám azzal, hogy miért vesz olyan eszközt a kezébe, amihez nem ért. Ami teljesen jogos, bár sokan ezt összekötik azzal, hogy amiről nincs papírja, amivel viszont nem értenék egyet. De ez most mindegy is. Fontosabb, hogy bár az nem volt ennyire kirívó, de a saját eszközét sem tanította tökéletesen.
Szerintem nem helyezett megfelelő hangsúlyt, a helyes testtartásra, a test megfelelő feszítettségére (akár egy planknál, akár egy invertált evezésnél megfájdulhat, vagy megsérülhet a hát, ha beesik a medence, hiába csak saját súllyal dolgozunk). Nem fordított megfelelő figyelmet a csoportban lévő kezdőre sem.
Az már csak hab a tortán, hogy amikor viszont javította, hogy mit csinálok (velem sokat foglalkozott, szemben a kezdővel), akkor rám szólt, hogy ne guggoljak olyan mélyen, mert árthat az ízületeknek. Ezzel csak az a baj, hogy szerintem az az egyik legjobb a TRX-ben, hogy lehet vele gyakorolni, meg lehet tanulni az olyan mozgások precíz kivitelezését, mint például a mély guggolás (mert leveszi a terhelés egy részét, és segít abban, hogy ne menjen előre a térd). Furcsa, hogy az eszköz legnagyobb előnyét egy edző kiaknázatlanul hagyja.
A boldog befejezés kedvéért, azért elárulom, hogy nem ő tartotta a kinézett órát, úgyhogy voltunk Bambival TRX-en, méghozzá Andrásnál, de ez már egy másik történet.