Flórával úgy döntöttünk hétvégén, hogy most nem a Nyúldombra megyünk ki tornázni, hanem megnézzük a népligeti kondiparkot. Legalább sétáltunk is egy jó nagyot. Nagyon szeretem a helyet, gyerekkoromban sokszor játszottam itt, kellemes emlékeket idéz. A kültéri „gépek” többsége általános, hasonlók vannak a Nyúldombnál és a Margit-szigeten is. Van tolódzkodó, vannak különféle bemelegítési alkalmatosságok, „taposógép.” Érdekes, hogy itt van egy kültéri rögzített bicikli is, ilyet azelőtt még sehol se láttam.
Meglepődtem, hogy nincsen húzódzkodó (bar). Nagyon furcsa az ilyen eszközök eltűnése. Ismeretlen okból balesetveszélyesnek minősítették őket, ezért mindet rendre leszerelték. Gondolom az EU szigora miatt. Érdekes, hogy ebben nálunk jóval szigorúbbak, mint teszem azt Amerikában. Azt meg kell vallani, hogy az utóbbi időben felütötte fejét egy új, üdvös tendencia, amely szorgalmazza a komolyabb kondiparkok építését.
Nagyon jó látni, ahogy az emberek edzenek az ilyen parkokban, kint a szabadban. Minden alkalommal láthatunk olyanokat, akik valamiféle funkcionális mozgásformát űznek. Van, aki az egylábas guggolást gyakorolja, de láttunk már kettlebelleseket, bunyósokat, de olyat is, akinek csak a bemelegítése árulkodott arról, hogy koránt sem kezdő az efféle mozgásokban. Itt egy fiatal párocska éppen gimnasztikázott, páros gyakorlatokat műveltek és kézenfekvő rávezető gyakorlatokat próbálgattak. Mi is mozogtunk egyet, csak módjával.
Más. Biztosan észrevettétek, hogy némileg ritkultak a bejegyzések. Az utóbbi hónapban sajnos minden összejött nekünk, de hamarosan visszaállunk a régi kerékvágásba. Volt itt minden. Hogy csak a publikus részleteket említsem, ami csupán a jéghegy csúcsa, a fogásom még nem a régi. Emiatt főleg a lábamat és a hasizmokat tudom terhelni, így a pihenésre is több szükség van. Pedig itt van Iván és teljes erőbedobással akarok vele edzeni. Hirtelen elszállt a számítógépünk, elveszett tíz év fényképanyaga, az összes anyag a bloghoz, no és több ezer könyv, a teljes gyűjtésem. Elképesztő. Erre a minap Flóra félrelépett, akarom mondani rosszul lépett és eltört a lába. Volt még idegeskedés, családi betegség, kórházba járás is, hogy jó legyen. Szóval összejöttek a dolgok. De azért edzünk, és itt vagyunk.
Confidence & Power to Us All!
Nem baj Zsótika én azért várom a bejegyzéseiteket 🙂 ha egy kicsit késnek nem probléma!
Hali!
Akkor én ezt egyszerű segéderőként nem értem: ha egyszer eltört a lába valakinek, akkor hogy tud sétálni egy jó nagyot és edzeni? Egy lábtörés nem múlik el néhány nap alatt (minimum 6 hét), azaz még ha későn is posztoltok, akkor is nagynak tűnik az időeltolódás. Bár a lábtörésben vannak fokozatok, mert amikor nekem az öregujjam tört el, éppen tudtam sántikálni 50-100 métert és ülve-fekve tudtam edzeni is. De lehet, csak többet kellett volna matekkal foglalkoznom annó, hogy megértsem 🙂
Ez a fogásdolog akkor egy komoly alkarfájdalom lehet, ha még most sem múlt el. Pedig már jó régen említetted először.
Megint csak saját példa (velem azért szűk 25 év edzés alatt elég sok minden megtörtént): még testépítős korszakomban volt egy iszonyat teniszkönyököm jobb karomban. Három (hetente) beadott diprophos injekció a könyökízületbe valamint 5 alkalom elektromos kezelés, valamint egy hónap pihi után már tudtam edzeni. Még egy hónap alatt pedig már 100%-on voltam. Pedig olyan szintről indult, hogy egy pohár vizet sem tudtam megemelni a jobb kézzel. Hihetetlen fájdalom, ami körülbelül egy hét alatt alakult ki a semmiből.
Egy szó, mint száz: nem mentél el ezzel a titokzatos fájdalommal szakemberhez? Lehet hamarabb kilábalnál, mint otthoni gyógymódokkal.
De minden pechsorozat véget ér egyszer, szokták mondani, hogy a felhők felett mindig süt a nap!
Szia Sanyi,
ez hétvégén vot, Flocska hétfőn törte el a lábát. Semmi hihetetlen fájdalom, csak stagnálok. Köszi :). Megy a Zsolti doktor bácsihoz.
Üdv,
– Zsolti
Jaaaa, akkó étem!
A diprophos mellesleg allergia ellen is igen hatásos, bár a szezonnak lassan vége.
Éljenek a gripperek! 🙂
Sanyi,
okoskodj csak, mi így szeretünk! 🙂 Ne riogass! Kicsit tartok tőle, mert ugyanebben a könyökömben volt egy diszlokációs törés, úgy 22 éve, kicsit mások lehetnek a tapadások. Illetve nem is a tapadások, az rég rossz lenne, hanem az ízületi szerkezet. Mondjuk ez az erősebb kezem. Nem baj, hogy átesek ezen, jó tapasztalat.
Szöcske-Flocska meg csak úgy szökdécsel egylábon. Nemsoká nyomja az egylábas guggolásokat meg az egylábas fekvőket.
Üdv,
– Zsolti