Az utóbbi időben ugyan kevesebb dokumentálható torna volt, ám a mozgás korántsem maradt el. Munka formájában jelent meg, izzadásban, olykor izomlázban is testet öltött. Maroknyi jó ember nagy fába vágta a fejszéjét.
A munka pedig messzemenően “funkcionális,” jobbat nem is lehet ennél kitalálni. Bízom benne, hogy mesterem, Kristóf, aki annak idején olyan türelmesen bevezetett a bútorszállítás világába, e sorokat olvasva mosolyog.
Igen, mosolyog. 🙂