Továbbra is nagy a pörgés, halad a munka. Gyermekkori cimborám, Oni, akivel a nyúldombon többször is edzettünk együtt, meglátogatott bennünket. Annak idején, amikor mondtam neki, hogy próbálja ki a zártlábas egykezes fekvőtámaszt, elsőre megcsinálta, pedig nem is próbálta azelőtt. Utána pedig megkérdezte, hogy “miért, ez nehéz?”
Jó kis játszótér lesz ez, nem kevés kihívással. Oni rettentően erős a saját testsúlyos gyakorlatokban, hiába, a bunyó… A vasgerendán, eddig köztünk a legjobbak is csak a feléig jutottak, ő meg végigment, azután pedig vissza is.
A mászófalon is ő jutott eddig a legmagasabbra, pedig próbálkoztunk rendesen. Még jó, hogy rendes volt és nem hagyta nekünk fent a fogantyúkat!
Leendő dicsőségfalunkon eddig ezek a legjobb eredmények, kíváncsi vagyok mikor dőlnek meg. Csak idő kérdése, hiszen nem “VIP,” hanem “open gym” leszünk.
Szia Zsolti,
Hol készül (vagy már el is készült?) ez a jó kis "játszótér"?
Tetszik, ha arra járok biztosan benézek majd.
Zoli
Szia Zoli,
Budán és hamarosan készen vagyunk! Mindenképpen nézz be! 😉
– Zsolti