Fantasztikusan sikerült a Thor Gym megnyitója, igazi közösségi hangulattal, sok mozgással, jó emberekkel és bloggertalálkozóval. Tegnapelőtt hajnalra összeállt a terem. Aztán reggel kezdtük a szakaszos tizenkét órás edzést.
Profi bemutatókat láttunk a különféle küzdősportok kiválóságaitól. A szünetekben előkerült mindenféle eszköz, volt többek között deadlift is, Flóra be is állította a terem első női személyes rekordját 110 kg-os elemelésével. Az emberek és az eszközök nem pihentek.
A HunBars frontembere is meglátogatott bennünket. Szerénységéről csak annyit, hogy csak akkor jöttem rá, kivel is van dolgom, amikor felkapaszkodott húzódzkodó komplexumunkra. Nagy örömömre megismerhettem Squatting Stingray-t, az Emelj! szerkesztőjét (vigyázat, új honlap!). Nagyon jót beszélgettünk, és bizony Sir Ray még kettlebellt is fogott… Jay-jel is megint találkozhattam, ő is kivette a részét a maratoni mozgolódásból. Jobb későn, mint soha alapon végre találkoztunk Jucival , aki rögtön be is állt segíteni, korrigálni. Annak ellenére, hogy kevéssé ismerem a swing nevű népszerű ballisztikus gyakorlatot, szakszerű véleménye szerint alapvetően rendben van. Geri barátom amint megjött, azonnal nekiállt elemelni, csak úgy, farmerben. Életemben először találkoztam Szomival is, Thorhoz méltó módon kezeli a kalapácsot. Muvjorbadi Ági egyedül jött, nagyon élvezte a játszótér adta lehetőségeket.
Nap végére csak a kemény mag maradt, többen a Fegyencedzés Facebook csoporttagjai. A megfáradt katonák azonban nem csüggedtek, maradt még egy kis energia (ami örökös gyönyör), amit ki lehetett adni. A csoport egyik kiváló atlétája, Amerika Kapitány remek lehetőséget javasolt az egykezes fekvőtámasz nehezítésére, a szabad kézzel fogjunk meg egy egykezes súlyzót, és nyomjuk úgy. Ezt mindenkinek ki kellett próbálni, kemény feladat!
Zárás után Bunyós szó szerint odavonszolt bennünket a tatamihoz, hogy az alapállásig leásva megmutassa számunkra a helyes testtartást, a stabil pozíciót, csak úgy bele a közepébe, le a szőnyegre, oda a zsákokhoz. Egy élmény volt, nagyon szeretnék tőle (is) tanulni. Mit ér az a kevéske erő, ha nem tudom használni…
Fáradtan, de feltöltődve értünk haza, Jay megtisztelt bennünket és nálunk hajtotta nyugovóra fejét, a rögtönzött vacsora és koccintás után. Megint nagyon jót beszélgettünk! Nagyon köszönjük barátainknak, hogy jelenlétükkel hozzájárultak az esemény fényéhez.
A többi képet Facebook oldalunkon megtekinthetitek. Sajnos a saját fényképezőgépünk csak késő este került elő.